Vaszary Kolos
Vaszary Kolos (Keszthely, 1832. febr. 12. – Balatonfüred, 1915. szept. 3.): bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek, egyházi, szónok és történész, az MTA ig. tagja (1894). 1847-től Benedek-rendi szerzetes, 1855-től szentelték pappá. Tanárként működött Komáromban, Pápán és Esztergomban; 1869- től a győri gimn. ig.-ja és a rendház főnöke. 1885-től pannonhalmi főapát. Számos egyházi intézményt létesített. 1891. okt. 27-től esztergomi érsek és hercegprímás, 1893-tól bíboros volt. Nevéhez fűződik a kat. politikai szervezetek kiépítése. Bp.-en érseki helytartóságot szervezett. 1912, dec. 31-én lemondott méltóságáról; ezt követően balatonfüredi nyaralójában főként történeti tanulmányaival foglalkozott. – F. m. A várnai csata (Pest, 1864); Adatok az 1825-i országgyűlés történetéhez (Győr, 1883); I. Ulászló…esküszegése és a várnai veszedelem (Győr, 1884); Adatok az 1830-i országgyűlés történetéhez (Győr, 1885); Vaszary Kolos beszédei (Esztergom, 1909). – Irod. V. K. (Kortörténeti kvtár, 8 – 11. Szerk. Körösi László, Bp., 1895); Keménfy Kálmán Dániel: V. K. (Esztergom, 1905); V. K. bíbornok (Katholikus Szle, 1915); V. K. (Századok, 1915); Erdélyi László: V. K. (Tört. Szle, 1916); Sörös Pancratius: Kardinal Klaudius V. (Salzburg, 1916).
