Varga Nándor Lajos

Teljes szövegű keresés

Varga Nándor Lajos (Losonc, 1895. jan. 1.Bp., 1978. ápr. 18.): festő, grafikus, érdemes művész (1971). Kecskeméten Révész Imrénél, majd a Képzőművészeti Főisk.-n tanult rajztanári szakon. Tanulmányait 1922-ben Olgyai Viktor növendékeként folytatta. 1923-ban már tanársegéd lett; a grafika történetével foglalkozott. A Szinyei Társaság ösztöndíjával német- és olaszo.-i tanulmányútra ment, megjárta Párizst is. Számos külföldi kiállításon szerepelt (Philadelphia, Chicago, Brüsszel, Zürich, Barcelona – világkiállítás, XX. velencei biennále stb.). 1929-ben egy rézkarca a British Museumba került. 1930-ban az Arte Moderna nemzetközi kiállításon elnyerte a metszetek és grafikai művek részére alapított bronzérmet. 1931-től, Bp.-en a Képzőművészeti Főisk. grafikai szakosztályának tanára. Elnöke volt az 1940-ben megalakult Magyar Grafikus Művészek Egyesületének. – Művei a klasszikus hagyományokon alapulnak, különösen korai alkotásai mutatják Rembrandt hatását. Technikai virtuozitással szinte tökéletességig fejlesztette az ismert grafikai eljárások alkalmazását. A műfaji, tematikus keretek fenntartásának és a természetelvű ábrázolás híve volt. Jelentős szakírói tevékenységet folytatott egyes grafikai eljárások művészettörténeti vizsgálatával és szakszerű technikai leírásával. Mint pedagógus sokoldalú, kiválóan képzett grafikusokat nevelt. Készített exlibriseket, könyvillusztrációkat is (Fagyejev: Tizenkilencen; Granyin: Jaroszlav Dombrovszkij, 1953). Úgyszólván minden jelentős hazai kiállításon részt vett. Önálló kiállítása a Derkovits Teremben (1958), a Dürer Teremben (1964), valamint a Műcsarnokban (1970) volt. Művei megtalálhatók az MNG-ban, a Bp.-i Történeti Múz.-ban, valamint magángyűjteményekben. Exlibris-ei dr. Soó Rezső gyűjteményének részeként 1969-ben az Iparművészeti Múz.-ba kerültek. – F. m. A rézkarc (Bp., 1935); A rézmetszet (Bp., 1938); A fametszet (Bp., 1940); Vonalművészet (Bp., 1944); Adattár a magyar művészeti grafikához (I–II., Bp., 1937–48); A képzőművészet iskolája (társszerző, szerk. Szőnyi István, Bp., 1943, a Rézkarc, Rézmetszet, Kőrajz c. fejezet); Vízjegyek kézzel merített magyar vagy külföldi vonatkozású papirosokon 1330-tól 1896-ig (Bp., 1970–75); Sepsiszentgyörgy város építészeti emlékei (Székely Zoltánnal, Brassó, 1969). – Irod. Végváry Lajos: V. N. L. (album, Bp., 1978).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT