Varga József
Varga József (Bp., 1891. febr. 8. – Bp., 1956. dec. 28.): vegyészmérnök, műegyetemi tanár, miniszter, az MTA tagja (I. 1932, r. 1946), Kossuth-díjas (1950 és 1952). 1920-ban a műegy. magántanára, 1923-ban ny. r. tanára lett. 1939-től iparügyi államtitkár, 1939. júl. 25-től 1943. márc. 29-ig iparügyi miniszter és 1939. okt. 27-től 1943. márc. 29-ig kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter is volt, a Teleki-, a Bárdossy- és a Kállay-kormányban, a kormányból kilépve visszatért a műegy.-re. 1939-ben a Magyar Élet Pártjának programjával ogy.-i képviselő. 1951-ben a Nagynyomású Kísérleti Intézet ig.-ja, 1952-ben a veszprémi Nehézvegyipari Egy. ny. r. tanára. Az I. világháború idején a magyarsármási gázmezőkön létesített földgázhőbontó üzembe helyezését végezte, majd a hazai bauxitoknak a cementgyártásban való hasznosítása foglalkoztatta. Legjelentősebb eredményei a műbenzinek és motorhajtó anyagok előállitásához fűződnek. Eleinte fő7cént a kőszenek nagynyomású hidrogénezésével foglalkozott. Ezen a téren nemzetközileg elismert felfedezése az ún. kénhidrogén-effektus (Varga-effektus) megállapítása. A II. világháború után a nagy aszfalttartalmú ásványolajok és kátrányok középnyomású hidrogénezésére dolgozta ki a nevéhez fűződő hidrokrakk-eljárását. Ennek továbbfejlesztésére alakult meg az NDK-val együttműködő Magyar-Német Varga Tanulmányi Társaság. Kutatásainak eredményeiről számos közleménye jelent meg a hazai és külföldi szakirodalomban. Eljárásait,találmányait valamennyi, az ásványolajipar terén számottevő országban szabadalmaztatta. – F. m. Kémiai technológia (I – II., Polinszky Károllyal, Bp., 1953 – 1961). – Irod. A Budapesti Műszaki Egyetem oktatóinak tudományos és műszaki alkotásai (Bp., 1952); Polinszky Károly: Emlékezés V. J.-re (Magy. Tud. 1957); Szücs Miklós: V. J. (Technika, 1957.)
