Vándor Sándor, Venetianer
Vándor Sándor, Venetianer (Miskolc, 1901. júl. 28. – Sopronbánfalva, 1945. jan. 14.): karmester és zeneszerző. 1919-ben a forradalmi diáktanácsot szervezte. Tevékenysége miatt 1920-tól az ország valamennyi isk.-jából kizárták. 1921-ben Berlinben, 1921 – 1924 közt P. Graenernél Lipcsében tanult. Hosszabb ideig Olaszo.-ban működött mint operai korrepetitor: 1932-ben tért haza. 1936-ban átvette a Szalmáskórus tagjainak egy részéből alakult énekkar vezetését, amely később Vándor-kórus néven lett ismert. Több más munkáskórust is vezetett. Következetesen terjesztette és népszerűsítette Bartók és Kodály műveit. Nevéhez fűződik számos József Attila-költemény megzenésítése. 1944. nov.-ben – a nyílasok Sopronbánfalvára hurcolták. A kínzásokba belehalt. – M. zenekari művek (Magyar szerenád, 1935 stb.); kamarazene (vonósnégyesek, kamaraszonáták stb.); zongoraművek (A gép, 1932; szonáták, szvitek); opera (Doktor Kiss Álmos, 1942); kantáták (Detestatio belli, 1939; Külvárosi éj, 1939; A város peremén, 1941); kórusművek Ady (Felszállott a páva, 1932); József Attila (Tiszta szívvel, 1937; Fiatal asszonyok éneke, kb. 1937; Medvetánc, 1938; Mondd, mit érlel…, 1938; Munkások, 1939: Vigasz. 1939: Fiatal életek indulója, 1939; Dudoló, 1940); Petőfi (Feltámadott a tenget, 1941 stb.) és mások verseire dalok, különböző népdalfeldolgpzások. – Irod. Kristóf Károly: A Vándorkórus története (Új Zenei Szle, 1952. 11. sz.); Molnár Antal: Muzsikus vértanúnk (Új Zenei Szle, 1955. 4. sz.); Fodor Lajos: V. S. (Muzsika, 1959. 8. sz.); Krizsán László: Emlékezés V. S.-re (Muzsika, 1960. 9. sz.); Tardos Béla: V. S. emlékezete (Népszabadság, 1965, 12. sz:).
