Vadász Endre

Teljes szövegű keresés

Vadász Endre (Szeged, 1901. febr. 28.Bp., 1944. jún. 3.): festő és grafikus. Szegeden Heller Ödön, majd Fényes Adolf és a Képzőművészeti Főisk.-n Glatz Oszkár növendéke volt. 1924-ben elnyerte a Szinyei Társaság kitüntetését, 1927-ben pedig Parasztleány c. festményével a báró Wolfner-díjat. A húszas években Olaszo: ba, majd 1929-ben Párizsba ment tanulmányútra, ahol megismerkedett a későbbi műveire nagy hatást gyakorló japán fametszetekkel. 1929-ben és 1931-ben gyűjteményes kiállítást rendezett az Ernst Múz.-ban, 1937-ben a Tamás Galériában. Ezenkívül számos nagy sikerű egyesületi és csoportkiállításon szerepelt itthon és külföldön egyaránt. 1929-ben a barcelonai világkiállításon I. díjat kapott. Elsősorban rézkarcai, faés linóleummetszetei jelentősek, de temperaés olajfestményeket is készített. Illusztrációi, metszetei több folyóiratban láttak napvilágot. Több száz exlibrist készített. Önálló albumai: 12 exlibris (Debrecen, 1935); Haláltánc (Szeged, 1936); Hazatérők (Bp., 1937); Budapest (é. n. Tamás Galéria kiadványa). – Irod. Conrad Gyula: V. E. (Magy. Grafika, 1932); Soó Rezső: A mai debreceni grafika (Debreceni Szle, 1935); V. E. (Vándortűz, 1947); E. V. Exlibriskunst und Gebrauchsgraphik (Frankfurt, 1956).

 

 

Fizessen elő kedvezményesen Arcanum Digitális Tudománytár szolgáltatásunkra!