Uray Tivadar
Uray Tivadar (Munkács, 1895. nov. 9. – Bp., 1962. jún. 22.): színész, Kossuth-díjas (1955), érdemes művész (1953), kiváló művész (1954). Egy évig az orvostudományi egy. hallgatója volt, majd beiratkozott az Orsz. Színészegyesület isk.-jába, ahol 1915-ben kapott oklevelet. 1916-ban a Belvárosi Színházhoz szerződött. 1917-ben a Nemzeti Színház, 1919-ben a Magyar Színház, 1923-ban a Király Színház szerződtette. Majd visszatért a Nemzeti Színházhoz. 1950-ben a Madách Színház tagja lett. Felesége Ághy Erzsi színésznő volt. Nagy jellemábrázoló képességű, sokoldalú, színes művészegyéniség volt, elegáns fellépés, tiszta magyar szövegmondás, biztos stílusérzék jellemezte; szerepköre a szerelmes szerepektől a tragikus hősökig terjedt. Remek karakterfigurákat formált meg. Mind a klasszikus drámákban, főleg Shakespeare-darabokban, mind a modern témájú színművekben kiváló alakításokat nyújtott. 1917-től szerepelt filmen is. – F. sz. Shakespeare darabokban: címszerep (Hamlet), Julius Caesar, Antonius (Caesar és Kleopatra), Prospero (Vihar); Bánk bán, Biberach, Ottó (Katona: Bánk bán); ügyvéd (Miller: Pillantás a hídról). – I. f. A vörös Sámson (1917), A kuruzsló (1917), A szerető (1918), Petőfi (1921), Az új földesúr (1935), Semmelweis (1939 es 1952), Különös házasság (1951), Déryné(1951), Nyugati övezet (1951), Rokonok (1954), Az élet hídja (1955), Dandin György (1955), Dollárpapa (1956), Két vallomás (1957), A Noszty fiú esete Tóth Marival (1960), Az utolsó vacsora (1962). – Irod. Gyárfás Miklós: U. (Film Színház Muzsika, 1962. 51. sz.); Hubay Miklós: U. (A megváltó mutatvány, Bp., 1965.)
