Tuba Károly
Tuba Károly (Komárom, 1879. aug. 13. – Bp., 1958. aug. 10.): költő, író, újságíró. Mint cukrászsegéd került Bp.-re. 1901-ben tanítói oklevelet szerzett. Előbb Komáromban, majd Bp.-en kapott tanítói állást. Több írása jelent meg a szocialista sajtóban. A Tanácsköztársaság bukása után bebörtönözték, állásából elmozdították. Ettől kezdve az SZDP-ben töltött be különböző tisztségeket. Versei főleg a Népszavában jelentek meg. – F. m. Hallgassatok meg (versek, Komárom, 1905); Ködön át (versek, Bp., 1910); Álmok hegedűjén (versek, Bp., 1916); Megváltó viharban (versek, Bp., 1919); Börtönszonettek (versek, Bp., 1924). – Irod. T. K. (Élet és Irod. 1958. 33. sz.); Tiborc Zsigmond: T. K. emlékezete (Irod. tört. 1960. 4. sz.).
