Traeger Ernő
Traeger Ernő (Pinkafő, 1887. okt. 27. – Vác, 1971. febr. 15.): miniszteri osztályfőnök, gyorsírástörténész. A bp.-i és a kolozsvári egy.-en jogot végzett. Doktori oklevelének megszerzése után 1912-től a bécsi közös pénzügymin.-ban teljesített szolgálatot. Az I. világháború után a miniszterelnökségen nyert beosztást, miniszteri tanácsos, a gyorsírási ügyek kormánybiztosa (1926–1941). 1942–44-ben a Nemzetvédelmi Propagandahivatalban teljesített szolgálatot min.-i tanácsosi rangban. 1945-ben letartóztatták, két évig vizsgálati fogságban volt, 1947-ben a népbíróság bűncselekmény hiányában felmentette. 1957-ig munkás volt, ekkor nyugdíjba ment, s a Gyorsíró Szövetség munkatársa lett. Emlékiratokat, közel ötven gyorsírástörténeti és elméleti munkát írt, szerk. a Soproni Gyorsíró (1905–06) és a Magyar Gyorsírási Újság (1909–10) c. lapokat, Az Egységes Magyar Gyorsírás Könyvtára (Radnai Bélával, Bp., 1927–44) és a Thallóczy Lajos Társaság Kiadványai (Bp., 1936–43) c. kiadványsorozatokat. – M. Hat siratóének (versek, Bp., 1941); Árnyékban (versek, Bp., 1944).
