Tóth-Szabó Pál
Tóth-Szabó Pál (Hídvégardó, 1872. jan. 28. – Bp., 1938. okt. 26.): levéltáros, történész. 1892-ben beléptett a premontrei rendbe, 1896-ban szentelték pappá. 1897-től premontrei tanár Nagyváradon. 1907-től az egyháztörténelem tanára a Norbertinumban és a bp.-i egy.-en magántanár. 1912-ben kilépett a rendből és Bp. főváros levéltárosa lett. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején az Orsz. Levéltár vezetőjévé nevezték ki. 1920 után megfosztották állásától és ~ visszatért a Fővárosi Levéltárba, ahol nyugdíjazásáig (1925) dolgozott. – F. m. A magyar főpapság a rendi alkotmányban (Bp., 1898); Magyarország a XV. sz. végén (Bp., 1903); Nagyvárad az erdélyi fejedelmek és a török uralom korában (Nagyvárad, 1904); Szatmári György prímás (Bp., 1906); A cseh huszita mozgalmak és uralom története Magyarországon (Bp., 1917).
