Tóth László
Tóth László (Bp., 1889. dec. 22. – Vác, 1951. szept. 13.): író, publicista. ~ Imre színművész, a Nemzeti Színház ig.-jának fia. Egy.-i tanulmányait Bp.-en, Jénában és Párizsban végezte, Bp.-en avatták jogi doktorrá. 1913-tól a Budapesti Hírlap párizsi levelezője, majd több lap munkatársa. 1922- től 1944-ig a klerikális-legitimista Nemzeti Újság felelős szerk.-je és vezércikkírója. Publicisztikájában kora hivatalos kat. egyházpolitikája tükröződik, annak minden sajátos ellentmondásos jellemzőivel. Egyidőben a Magyar Újságírók Egyesületének elnöke, a Katolikus Újságírók Pázmány Egyesületének alelnöke. 1945 után nem jutott újságírói alkalmazáshoz: 1949-ben mint a Mindszenty-per hetedrangú vádlottját hűtlenség (kémkedés) címén tízévi fegyházra ítélték; két év múltán a fegyházban halt meg. – F. m. Versek (Bp., 1922); Májusfa (verses színjáték, bem. Nemzeti Színház, Bp., 1923); Különös kérő (r., Bp., 1930); Májusi szivárvány (r., Bp., 1931); Ami erősebb nálunk (r., Bp., 1934); A tehetségtelen (r., Bp., 1935); Magányos jegenye (r., Bp., 1940); Magyar vártán (cikkek, Bp., 1941); Arcélek az újságpapiroson (cikkek, Bp., 1942).
