Tóth Béla
Tóth Béla (Pest, 1857. okt. 20. – Bp., 1907. ápr. 3.): író, újságíró, ~ Kálmán és Majthényi Flóra írónő fia. Természettudományi és orvosi tanulmányai után bejárta a Balkánt, Egyiptomot. Hazatérve újságíró lett, a Függetlenség, a Budapesti Hírlap, a Pesti Hírlap munkatársa. Politikai írásaiban gyakran bírálta kora társadalmának visszásságait. Nyelvészeti cikkeivel Szarvas Gábor nyelvtisztítási törekvéseit támogatta. A m. szólások, anekdoták gyűjtésében kifejtett tevékenysége mellett különösen értékes, mint kortörténeti dokumentum, a magyar anekdota kincse. Sokat fordított olasz és francia írók műveiből. – F. m. Konstantinápolyi emlékek (Bp., 1877); Tollheggyel (tárcák, rajzok, Bp., 1882); Szájrul-szájra (A magyarság szállóigéi, Bp., 1895); A boldogasszony dervise és egyéb históriák (elb., Bp., 1897); Oroszország (Úti vázlatok az 1897. évi moszkvai orvosi kongresszusról, Bp., 1898); Magyar ritkaságok (Curiosa Hungarica, Bp., 1899); A magyar anekdotakincs (I – VI., Bp., 1898 – 1903); 100 Esti levél (Bp., 1903); Szálló igék lexikona (Bp., 1906). – Irod. Schöpflin Aladár: Írók, könyvek, emlékek (Bp., 1925); Nagy János: T. B. élete ésmunkássága (Bp., 1932).
