Tettamanti Béla

Teljes szövegű keresés

Tettamanti Béla (Bp., 1884. szept. 30.Szeged, 1959. jún. 28.): pedagógus, egyetemi tanár, a neveléstudományok kandidátusa (1952). 1910-ben m.-német szakos tanári oklevelet szerzett a bp.-i egy.-en. 1912-től 1927-ig a makói főgimn. tanára. A Tanácsköztársaság idején szerepet vállalt a helyi pedagógusszervekben. 1925 – 26-ban a bécsi Collegium Hungaricumban folytatott pedagógiai-lélektani tanulmányokat, 1927-től a Szegedi Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság jegyzője. 1928-ban a szegedi egy.-en bölcsészdoktori oklevelet szerzett, 1932-ben a neveléstörténetből magántanárrá képesítették. 1936-tól a gyakorló gimn. tanára, 1939-ben Egy.-i ny. rk. tanári címet kapott, 1942-től 1944-ig az Orsz. Közoktatási Tanács előadója. 1947-től Kolozsváron a Bolyai Tudományegy.-en, 1949- től haláláig a szegedi egy.-en a pedagógia tanszékvezető tanára, 1957-től az MTA Pedagógiai Bizottságának elnöke. Számos neveléstörténeti, neveléselméleti, nyelvtani tanulmányt írt. Részt vett a demokratikus köznevelési rendszer, majd a szocialista neveléstudomány, pedagógus képzés megteremtésében. – F. m. A közösség gondolata Kármán Mór neveléselméletében (Szeged, 1928); A személyiség nevelésének magyar elmélete (Szeged, 1932); A szókincs szerepe a nyelvtanításban (Szeged, 1943): Művelődés- és nevelésügy az ókori városállamok virágzásának és válságának korában (Szeged, 1956); Vita Comenius világnézetéről és ismeretelméleti állásfoglalásáról (Geréb Györggyel, Szeged, 1957). – Irod. D. T. B. (Ped. Szle, 1959. 9. sz.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT