Teleki Pál, gróf

Teljes szövegű keresés

Teleki Pál, gróf (Bp., 1879. nov. 1.Bp., 1941. ápr. 3.): politikus miniszterelnök, földrajztudós, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1913, ig. 1922, t. 1925). Bp.-i egy.-i tanulmányai után 1903-ban államtudományi doktor s a bp.-i egy. földrajzi tanszéken egy.-i gyakornok lett. 1904-ben Szatmár vm.-ben szolgabíró; 1905-től 1910-ig, majd 1915-től 1918-ig alkotmánypárti képviselő. 1909 – 1913 közt a Földrajzi Intézet ig.-ja; a Magyar Földrajzi Társaságnak 1910-től 1923- ig főtitkára, majd alelnöke. Az I. világháború előtt nagyobb tanulmányokat tett Európában, É-Afrikában, Amerikában. A külföld 1909-ben figyelt fel tudományos munkásságára. Mint a Turáni Társaság elnöke (1913 – 1916), ill. a Magyar Keleti Kultúrközpont egyik alelnöke (1916 – 18). 1914-től az Egyesületközi Fajegészségügyi Bizottság 1917-től a Magyar Fajegészségügyi és Népesedéspolitikai Társaság, 1917 – 18-ban az Orsz. Hadigondozó Hivatal elnöke. 1918 – 19-ben a Területvédő Liga elnöke; 1919-től egy.-i ny. r. tanár. Svájcban érte a Tanácsköztársaság kikiáltásának híre. Megdöntésére előbb Bécsben szervezkedett (Antibolsevista Komité), majd Károlyi Gyula és Ábrahám Dezső szegedi kormányában kultusz-, ill. külügyminiszter (1919. máj. 3-tól aug. 12- ig). A békeelőkészítő iroda tudományos osztályának vezetője, a párizsi béketárgyalásokon részt vevő magyar delegáció tagja. 1920. ápr. 19- től a Simonyi-Semadam-kormány külügyminisztere, júl. 19-től 1921. ápr. 13-ig miniszterelnök (1920. szept. 22-ig külügyminiszter is). Ratifikáltatta a trianoni békét, fellépett a különítmények garázdálkodása ellen, meghozatta a zsidóellenes „numerus clausus” törvényt, a Nagyatádi Szabó-fék földreformot; külpolitikája franciabarát és szovjetellenes. Az első királypuccs után lemondott. A Keresztény Nemzeti Liga, a Társadalmi Egyesületek Szövetsége, a Menekültügyi Hivatal elnöke. 1922 – 23-ban országos főcserkész, de a továbbiakban is a magyar cserkészmozgalom reprezentáns irányítója. 1920 – 21-ben ngy.-i, 1922 – 26-ban ogy-i képviselő pártonkívüli programmal; 1926-ban belépett a kormánypártba. 1927-től 1938-ig felsőházi tag, majd ismét képviselő. 1924 – 25-ben népszövetségi megbízásból tagja volt a moszuli olajvidék Irakhoz tartozását javasló szakértői bizottságnak. A csehszlovák, román, jugoszláv földreform következtében kisajátítást szenvedett magyar nagybirtokosok érdekképviseletének irányítója, az 1925-ben kirobbant frankhamisítási botrány egyik szereplője. A nemzeti propaganda ellenőrzésére kinevezett kormánybiztos, a Szociográfiai Intézet és Államtudományi Intézet alapítója (1926), a Magyar Revíziós Liga megteremtője (1927). Hazai és külföldi előadásaiban az európai kapitalista országok szovjetellenes tömörítése érdekében sürgette az erőegyesítést akadályozó Párizs környéki békék revízióját, s az általános európai revízió keretében a magyar revíziós igények érvényre juttatását. Számított Németo. „dinamizmusára” az európai statusquo megbontásában, de elsők közt ismerte fel a hitleri birodalom veszélyességét; harcolt befolyásának növekedése ellen. Az Eötvös Kollégium kurátora (1920-tól), 1932 – 36 közt az Ösztöndíjtanács, 1936 – 37-ben a Közoktatási Tanács elnöke, 1936-tól a külföldi Collegium Hungaricumok kuratóriumának elnöke, s így az Horthy-rendszer értelmiségi elitképzésének legfőbb irányítója. 1931 – 38 közt elnöke a Nouvelle Revue de Hongrie szerkesztő bizottságának; nemzetközi kongresszusokat szerveztetett Mo.-on, ill. egyéni látogatásra hívatott meg neves külföldi értelmiségieket, hogy megnyerje őket a magyar revízió gondolatának. Tevékenyen részt vett a Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottságának munkájában, ahol 1937-től Mo. hivatalos képviselője. 1938-ban létrehozta a Magyar Táj- és Népkutató Intézetet, amelynek fiatal munkatársai azonban a reform szükségét radikálisabban értelmezték, ezért fellépett ellenük és kiállításukat bezáratta. 1938. máj. 14-től vallás- és közoktatásügyi miniszter Imrédy kormányában. 1938-ban egyik vezetője a komáromi cseh-magyar tárgyalásokon a magyar delegációnak; előkészítője az első revíziós eredménynek. Az 1938 őszi politikai válság idején fellépett a hagyományos kormányzati módszerek védelmében, mind a jobbról, mind a balról jövő kormánybuktató kísérletek ellen. 1939. febr. 16-tól 1941. ápr. 3-ig másodízben miniszterelnök. Csatlakozott az antikomintern paktumhoz, végrehajtotta Mo. kilépését a Népszövetségből. Meghozatta a második zsidótörvényt s egy mérsékelt földreformtörvényt. A II. világháború kitörésekor elhárította a német csapat átszállítási kérelmet, az olasz semlegességre támaszkodva a „fegyveres semlegesség” álláspontján állt, a lengyel menekülteket befogadta. Jugoszláviával örökbarátsági szerződést kötött semlegesítése céljából. Az 1941. márc.-i belgrádi németellenes fordulat nyomán azonban Hitler éppen Jugoszlávia ellen kívánt katonai együttműködést, revíziós lehetőséget ajánlva fel. Korlátozott mérvű és leplezett együttműködéssel próbálta elkerülni a szerződésszegés ódiumát, majd öngyilkos lett és Horthy Miklóshoz írt búcsúlevelében elitélte a Jugoszlávia elleni akciót. – F. m. Atlasz a japán szigetek cartographiájának történetéhez (Bp., 1909, francia díjjal kitüntetve); A földrajzi gondolat története (Bp., 1917); Magyarország néprajzi térképe a népsűrűsség alapján (Bp., 1919); Amerika gazdasági földrajza (Bp., 1922); A modern földrajz és oktatása (Bp., 1923); Általános gazdasági földrajz (Bp., 1927); Európáról és Magyarországról (Bp., 1934). – Irod. T. P. (MTA Almanach, 1941); Cholnoky Jenő: T. P. gr. (Földr. Közl. 1939 és 1941); Fodor Ferenc: Gr. T. P. r. t. emlékezete (A Szt. István Akad. emlékbeszédei, III. 7. Bp., 1941); Gunda Béla: Gr. T. P. (Ethnographia-Népélet, 1941); Papp Antal: Gr. T. P. emlékezete (Bp., 1942); Kertész János: T. P. gr. tudományos irodalmi munkásságának repertóriuma (Magy. Közigazgatás, 1942); Koch Ferenc: T. P. gazdaságföldrajzi munkásságának bírálata (Az MTA Társadalom Tört. tud. Oszt. Közl. VIII/I. 1956. [1958]); Juhász Gyula: A Teleki-kormány külpolitikája 1939 – 1941 (Bp., 1964); Tilkovszky Lóránt: Revízió és nemzetiségpolitika Magyarországon 1938-1941. (Bp., 1967).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT