Teleki Blanka, gróf
Teleki Blanka, gróf (Hosszúfalva, 1806. júl. 5. – Párizs, 1862. okt. 23.): a magyar nőnevelés egyik úttörője. Fiatal korában művészi pályára készült; Münchenben és Párizsban tanult festészetet, Budán Ferenczy Istvánnál szobrászatot. Nagynénje, Brunszvik Teréz hatására választotta a nőnevelést életcéljául. Nemzeti szellemű leánynevelési terveinek megvalósítására 1846-ban m. tanítási nyelvű leánynevelő intézetet állított fel Pesten. Ez volt az első középfokú leányisk. Mo.-on, amelyben az oktatás szaktanári rendszerrel indult meg jól képzett, haladó mód szereket követő pedagógusokkal (m. nyelv és történelem: Vasvári Pál, természettudományok: Hanák János, nevelőnő: Lövei Klára stb.). 1848 végén az intézet feloszlott. Lövei Klárával Debrecenbe, Nagyváradra, majd Szegedre menekült, s pénzzel és élelemmel segítette a sebesült honvédeket. A szabadságharc után menekülteket rejtegetett, külföldi forradalmi körökkel tartott kapcsolatot. Levelezését a bécsi rendőrség elfogta, a haditörvényszék 10 évi börtönre ítélte, amelyből ötöt Brünnben, Olmützben és Kufsteinban kitöltött. Kiszabadulása (1857) után – betegen – Ausztriába, Németo.-ba, végül Párizsba ment, ahol a menekültek ügyét karolta fel. A nőnevelés ügyével, a nők művelődési egyenjogúságának kérdésével foglalkozó cikkei a korabeli lapokban jelentek meg. – Irod. De Gerando Ágoston: T. B. élete (Bp., 1892); Szathmáry Károly: Gr. T. B. életrajza (Bp., 1886); T. B. és köre (Válogatta, sajtó alá rendezte, bevezetéssel ellátta Sáfrány Györgyi, Bp., 1963). – Szi. Lestyán Sándor: T. B. (ifjúsági r., Bp., 1951).
