Telekes Béla

Teljes szövegű keresés

Telekes Béla (Felsőtelekes, 1873. máj. 4.Bp., 1960. okt. 28.): költő, műfordító. 1891-től a bp.-i egy.-en jogot, majd bölcsészetet tanult. 1900-tól rövid ideig tanát volt Hódmezővásárhelyen, majd Bp.-re költözött és írásaiból élt. 1914-től biztosítási tisztviselő, a Tanácsköztársaság alatt tanúsított magatartásáért állásából elbocsátották. Ezután fordításokból tartotta fenn magát és családját. Verseiben a modern líra egyes törekvései tükröződnek, így a realitás mellőzése is. Szatirikus költeményeiben – melyeket Tell néven tett közzé – az uralkodó viszonyokat támadta. 1906-ban megjelent költeményeit Ady Endre is meleg hangon üdvözölte. Évtizedeken át készítette Dávid 150 zsoltárának fordítását és verses átköltését (I – II., Bp., 1929). Jelentősek voltak műfordításai, Dickens, Hauptmann, Ibsen, Kleist, Lermontov, Maeterlinck, Moličre, Poe, Rostand, Shakespeare, Strindberg, Wilde műveiből fordított magyarra. 1935-ben Baumgarten-díjat kapott. – F. m. Káprázatok (versek, Bp., 1895); Versek (Bp., 1906); Fekete gályán (versek, Bp., 1936); Válogatott versek (Bp., 1956). – Irod. Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig (Bp., 1959); Bokor Imre: Látogatás a legöregebb magyar költőnél (Könyvtáros, 1959); Eörsi István: Szabálytalan emlékezés évfordulón (Élet és Irodalom, 1970. 44. sz.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT