Tar István
Tar István (Újpest, 1910. aug. 24. – Bp., 1971. okt. 3.): szobrász, Munkácsy-díjas (1950, 1958), érdemes művész (1968). Előbb jogot tanult a bp.-i egy.-en, majd 1932-ben átiratkozott a Képzőművészeti Főisk.-ra Bory Jenő osztályába. 1938-ban mutatta be első műveit, amelyeket mesterének klasszicista stílusa jellemzett. (Apám, 1936). 1941-ben elnyerte a római ösztöndíjat, a következő évben a római Collegium Hungaricumban rendezett kiállítást, hazatérése után a Nemzeti Szalonban volt önálló tárlata. A II. világháború idején hadifogságba került. 1947-ben készült Halász c. szobra. 1949-ben monumentális kő domborművet készített a Magyar Építőmunkások Orsz. Szövetsége (MÉMOSZ) székházának homlokzatára. Az ötvenes években készült Labdázó és Fésülködő c. kisplasztikája. A kisméretű szobrok mellett egyre több monumentális köztéri alkotás került ki műterméből, mintegy félszáz köztéri szobrot alkotott. Zrínyi portréja Bp.-en a Vígszínház előtt áll, 1953-ban készült el az egri vár főkapuja mellett elhelyezett Eger vár védői c. nagyméretű domborműve. A celldömölki gimnázium előtt áll Berzsenyi mellszobra, 1919-es emlékművét (1958) Salgótarjánban állították fel, ugyanott van Tereferélők c. több alakos kompozíciója (1963) is. József Attila szobra Makón áll, Keszthelyen az Éneklők (1965), Komlón a Szobrászat fekvő figurája. Szegeden az alsó kikötősoron helyezték el Tisza c. női figuráját (1964). Kútfigurája van a Gellérthegyen (1964), Fekvő aktja a Lukács fürdő előtt, dinamikus Tánc c. kompozícióját Pesterzsébeten, Semmelweis szobrát Miskolcon (1971) állították fel. 1971-ben került a helyére a Március 15. téri kútkompozíció, a Harcosok, amely az itt feltárt római tábor rommaradványait emeli ki. Rendszeresen részt vett kiállításokon, 1967-től a Kilencek-csoport tagjaként is. Műveit expresszív formálás jellemzi. A Magyar Képzőművészek Szövetségének alapító tagjai közé tartozott, több éven át a szövetség főtitkára volt. Egy ideig az Iparművészeti Főisk. ötvös szakán tanszékvezető tanár. 1969-ben SZOT-díjat kapott. Autóbaleset áldozata lett. Emlékkiállítását 1972-ben rendezték meg az MNG-ben. – Irod. Maksay László: In memoriam T. I. (Művészet, 1972. 2. sz.); Vidos Zoltán: T. I. 1972. évi emlékkiállítása (Magyar Építőművészet, 1974. 1. sz.).
