Takács Lajos

Teljes szövegű keresés

Takács Lajos (Várong, 1921. nov. 10.Bp., 1985. febr. 7.): etnográfus, a történettudományok doktora (1976). Földműves szülőktől származott. Rendkívüli tehetsége tanárainak már középiskolás korában feltűnt, ennek köszönhette, hogy az Eötvös Kollégium tagjaként végezhette egy.-i tanulmányait (1941-46). Magy.-latin szakos tanári oklevelet szerzett, majd a folklór témaköréből doktorált. A Néprajzi Múz. munkatársa (1950-73). Kutatási területe ekkor már az anyagi kultúra. Kandidátusi disszertációját a dohánytermelésről írta (1964). 1973-tól haláláig az MTA Néprajzi Kutató Csoportjában dolgozott, előbb tudományos tanácsadóként, majd tudományos osztályvezetőként. Kutatásainak középpontjában a földművelés archaikus formái álltak, elsősorban az irtásgazdálkodás. Élete utolsó éveiben súlyos betegen is dolgozott, felelevenítette korai folklórkutatásait. Tanulmányai a hazai és külföldi folyóiratokban és szakkiadványokban jelentek meg. 1953-73 között szerk.-je a Néprajzi Közleményeknek. Nagy terjedelmű kéziratos anyagot hagyott hátra. 1978-ban Györffy István Emlékérmet kapott. – F. m. Históriások, históriák (Bp., 1958); A dohánytermesztés Magyarországon (Bp., 1964); Egy irtásfalu földművelése (Bp., 1976); A Kis-Balaton és környéke (Kaposvár, 1978); Irtásgazdálkodásunk emlékei. Irtásföldek, irtásmódok (Bp., 1980); Határjelek, határjárás a feudális kori Magyarországon (Bp., 1987).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT