Takács József

Teljes szövegű keresés

Takács József (Sóskút, 1901. jan. 28.Érd, 1986. nov. 5.): térképész, földrajztanár. A bp.-i műegy.-en általános mérnöki tanulmányokat folytatott (1919-24), de nem diplomázott. 1924-től a katonai térképészet műszaki tisztviselője: A térképkészítés minden ágában szerzett ismeretei elsősorban a térképszerkesztés (kartográfia) felé vitték érdeklődését. Grafikai megformálási képességeit főleg az atlaszkartográfiában, isk.-i térképek készítésében gyümölcsöztette. Bár a térképek tervezése élete végéig hivatása maradt, munkásságában döntő szerepet játszott a földrajzi nevek térképi használata. A tudományegy. földrajz szakának elvégzése után írt doktori disszertációja, Görögország földrajzi nevei (1932) is ezt mutatja. Ebben először valósította meg a görög földrajzi nevek egységes és következetesen fonetikus átírási rendszerét, ezen alapszik a mai akadémiai szabályozás is. Jelentős szerepe volt a katonai térképészetnél 1930-ban alakult Névrajzi Bizottság munkájában. Az 1934-ben megjelent Á. T. I. Kisatlasz egyik fő szerzője volt. Legtöbbször névtelen közreműködője volt számos egyéb térképalkotásnak is (isk.-i atlaszok, kézitérképek, térképmellékletek, falitérképek stb.). A magy. földrajzi nevek helyesírására vonatkozó szabályzatát a Földrajzi Társ. 1940-ben elfogadta, a részletes akadémiai szabályozásig a térképek az ő rendszerét követték. Nemzetközileg elismert szakértője volt a nem latin betűs földrajzi nevek átírásának. A háború után 1946-ig a katonai térképészet rendelkezési állományában maradt. Nyugdíjazása után 1950-ig szabadúszóként végzett térképszerkesztést és -tervezést. Földrajzi Térképfüzet címmel az ált. isk.-k számára atlasz készítésében vett részt. 1950-51 között az Orsz. Földméréstani Int.-ben kartográfiai munkákat végzett, 1952-54 között a Geodéziai és Kartográfiai Int. kartográfiai tevékenységét irányította, 1954-61 között a Kartográfiai Váll. főmérnöke, főszerk.-je volt. Szerk. a Cartactual c. térképészeti szaklapot, közreműködött földrajzi nevekkel kapcsolatos munkálatokban, megalakításától (1964) aktív és kezdeményező tagja volt a Földrajzinév-bizottságnak. Munkásságát hazai és külföldi szakfolyóiratokban ismertette. Közreműködött a német Duden kiadó földrajzinév-szótárának szerk.-ében mint az arab földrajzi nevek átírásának szakértője. – F. m. A földrajzi nevek helyes írásmódja (Bp., 1929); Törökország földrajzi nevei az új latinbetűs írás szerint (Földr. Közl., 1929); Görögország földrajzi nevei (Bp., 1932); A görög földrajzi nevek magyar helyesírása (Magyarosan, 1935. 3-4. sz.); Helynevek az iskolai térképeken (Térképészeti Közl., 1935); Á. T. I. Kisatlasz (Bp., 1934); A földrajzi nevek használatának új szabályai (Földr. Közl., 1940); Umwälzung in geographischen Numen (Földr. Közl., nemzetközi kiadása, Jg. 1941. 2. sz.); Bibliotheca Világatlasz (Bp., 1948); Kárpátalja helynevei (Földr. Közl., 1942. 4. sz.); Arab és kínai földrajzi nevek használata (Geodézia és Kartográfia, 1957. 4. sz.); Eine neue Methode der ungarischen Kartographie: die Karte der Zukunft (Acta Technica, 1972. Fasc. 1-3.); Moderner Inhalt auf Globen (Veröffentlichungen des Staatl. Math.-Phys. Salon, Band 5, 1966); Schreibung der geographischen Namen auf der Weltkarte 1:2.500.000 (Bp., 1962); Fontosabb domborzati, táj- és víznevek (Tóthné Endrey Máriával és Zombai Pállal, Bp., 1971); Országnévjegyzék (Bp., 1971); Ľactivité toponymique en Hongrie (Cahiers de géographie, Québec, 1972); Lés influences réciproques de la langue hongroise et des langues voisines dans la toponymie (Les noms de lieux et le contact des langues, Québec, 1972). – Irod. Földi E.: T. J. (Geodézia és Kartográfia, 1987. 1. sz.); Martinovich Sándor: Elhunyt T. J. érdi térképész (Múzeumi tanulmányok, Érd, 1987. 4. sz.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT