Sztehlo Gábor
Sztehlo Gábor (Bp., 1909. nov. 25. – Interlaken der Oberhasli, Svájc, 1974. máj. 28.): ev. lelkész. Teológiai tanulmányait Sopronban végezte, majd egy évet ösztöndíjasként Finnországban töltött. 1932-től Bp.-en Hatvanban, Nagytarcsán segédlelkész, 1935-től ez utóbbi helyen az egyházközség lelkipásztora. 1942-től 1944 tavaszáig a bányai egyházkerület missziói lelkésze, 1944 nyarán fővárosi kórházi lelkész, 1944. okt. 1-től a Ref. Egyetemes Konvent Jó Pásztor bizottsága alkalmazásában állt, majd részben ennek égisze alatt, részben egyéb kezdeményezésre az elhagyott és árva gyermekek megmentésére gyermekotthonokat szervezett (ahol igen sok zsidó gyermek is átvészelte a háború borzalmait és megmenekült), létrehozta Gaudiopolis néven az első önigazgatású gyermekvárost. 1950. jan. 7-én ezeket az otthonokat is átvette az állam. ~ budai, kelenföldi, majd kőbányai segédlelkészlett, 1951. okt. 15-től pedig egy évtizeden át a pesthidegkúti-sérült gyermekeket gondozó szeretetotthon-vezetője. 1961 decemberében Svájcba utazott családjához, ahol megbetegedett. Felépülése után Hofluh-Hasliberg, majd Interlaken der Oberhasli területi lelkészeként tevékenykedett haláláig. – 1972-ben megkapta a legmagasabb izraeli kitüntetést, Jeruzsálemben pedig az üldözötteket mentő keresztyének ligetében egy fa őrzi emlékét. – Visszaemlékezéseiből Bozóky Éva Isten kezében (Bp., 1984) címen kötetet szerkesztett. – Irod. Koren Emil: Sz. G. (Ev. Élet, 1974. 24.); Koren Emil: Sz. G. 1909-1974 (Lelkipásztor, 1974. 10.); Koren Emil: Sz. G.-ék hamvait hazahozták (Ev. Élet, 1984, 31.): Koren Emil: Sz. G. emlékezete (Lelkipásztor, 1990. 12. sz.); Merényi Zsuzsanna: Sz. G. emlékének (Új Ped. Szle, 1991. 37-47. sz.); A gyermekmentő Sz. G. (Új Horizont, 1991. 5-6. sz.).
