Szőnyi Nagy István
Szőnyi Nagy István (? , 1632 körül – ? , 1709): ref. prédikátor. 1666-tól az utrechti egy. hallgatója volt. Hazatérve előbb. Tornai lelkész lett, innen a császári katonák elüldözték, és a bujdosó protestánsok között működött. Később zilahi, balmazújvárosi, szoboszlói, kolozsvári, székelyudvarhelyi, gyulafehérvári, szatmári lelkész. Teológiai műveken, üdvözlő- és gyászverseken kívül nyelvtankönyvet is irt. – F. m. Mártyrok Coronája (Kolozsvár, 1674); Magyar Oskola, melynek mesterségével az okos és serény tanító, kiváltképpen az idősbeket, írás olvasásra XII. órák alatt megtaníthatja (Kolozsvár, 1695); Corpus grammaticorum (Kolozsvár, 1695); Utolsó tisztesség (Kolozsvár, 1697).
