Széll György, George Széll
Széll György, George Széll (Bp., 1897. jún. 7. – Cleveland, 1970. júl. 30.): karmester, zeneszerző, zongoraművész. Bécsben Eusebius Mandyczewskinél, majd Lipcsében Max Regernél tanult zeneszerzést és zenetudományt. 1908-tól Münchenben, Bécsben és Londonban műveivel és zongorajátékával kimagasló sikereket aratott. 1914-től vezényelt rendszeresen Berlinben, a Berlini Királyi Operaház karnagyává nevezték ki (1915). Richard Strauss ajánlatára a Strassburgi Városi Színházhoz hívták meg karmesternek (1917–19). 1919-ben a Prágai Német Színházhoz szerződött, majd Darmstadtban működött. A M. Operaházban a Carmen előadásával mutatkozott be (1920. febr. 13.). Düsseldorfban vállalt állást (1922), később ismét Berlinbe költözött (1924). Itt 1929-ig az Áll. Operaház első karnagya volt, ezenkívül a Berlini Zeneművészeti Főisk.-n tanított. 1930-ban újból Prágába szerződött, ahol nemcsak a Német Színházban vállalt szerződést, hanem a Német Zene-és Képzőművészeti Főisk.-n is tanított. 1932-től Ny-Európában rendszeresen vállalt vendégszerepléseket. Glasgow-ban a Scottish Philharmony vezető karnagya lett (1937), emellett néhány koncertet vállalt Hágában a Residentie Orkest élén. 1939-ben az USA-ba költözött, ahol Toscanini volt segítségére. 1942–1946 között a Metropolitan Opera, 1943–1956 között a New York-i Filharmonikusok állandó vendégkarnagya. 1946-tól haláláig a Cleveland Orchestra főzeneig.-ja; az együttest világhírnévre emelte. Európában 1954-ben vendégszerepelt ismét, ahol a Salzburgi Ünnepi Játékok keretében Rolf Liebermann Penelopé c. operáját, 1957-ben ugyanitt Liebermann Nők iskolája c. operáját mutatta be. 1958-tól ismét állandó vendégként szerepelt a New York-i Filharmonikusoknál, ahol a művészeti vezető címet is elnyerte. Élete utolsó évében az Amszterdami Concertgebouw művészeti vezetője volt. Több egy. díszdoktorává avatta; elnyerte az Order of the British Empire kitüntetést (1963). – F. m. Variációk saját témára (1916); Lírikus nyitány (1920); kamaraművek, zongoraművek stb. – Irod. Sz. Gy. (Muzsika, 1970. 10. sz.).
