Szekszárdi Molnár István
Szekszárdi Molnár István (Szekszárd, 1910. jan. 7. – Bp., 1982. nov. 8.): költő, író, újságíró. Gimn.-ot végzett Szekszárdon. 1932-33-ban Párizsban folytatott tanulmányokat. 1933 után versei, elbeszélései különböző napilapokban, folyóiratokban jelentek meg. 1942-44-ben munkaszolgálatos volt. 1945 Után kabarétréfákat, hangjátékokat is írt, főként a Magy. Rádió és a Pódium Kabaré számára. 1959-1970 között a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár munkatársa. – F. m. Lélektükör (versek, Szekszárd, 1934); Álmok tava (versek, Szekszárd, 1936); Emlék-híd (versek, Bp., 1939); Kisvárosi lázadás (r., Bp., 1940); Balatoni nyár (r., Bp., 1942); A hatos villamos (kabaré, Bp., 1946); Bence, kakukk meg a többiek (karcolatok, Bp., 1963).
