Székely Júlia
Székely Júlia (Bp., 1906. máj. 8. – Bp., 1986. márc. 19.): író, zongoraművész, tanár. Zongoratanulmányait Szatmári Tibornál kezdte a bp.-i Nemzeti Zenedében, majd Kodály Zoltánnál tanult, és Bartók Béla növendékeként 1934-ben szerzett zongoratanári diplomát. Közben a Színművészeti Akad.-n rendezői tanfolyamot végzett. 1929-ben Bécsben mutatkozott be mint zongoraművész. Bp.-en bemutatták a Nemzeti Kamara Színházban Nóra leányai c. színművét Bajor Gizi rendezésében (1938. ápr. 28.). 1945-1948 között a Színház c. lapnál volt kritikus. 1952-68-ban a pécsi Tanárképző Főisk.-n énektanárképzéssel foglalkozott, adjunktus, majd docens. Jelentős irodalmi tevékenységet folytatott. A repülő egér c. regénye (Bp., 1939) nagy sikert aratott. Cikkekben és rádióelőadásokban idézte fel Bartók Béla tanítási módszerét. Számos Bartók-átiratot készített. Hangjátékokat, zenész-életrajzokat, televíziós játékokat írt a Magy. Rádió és a Magy. Televízió számára. – M. Bűnügy (r., Bp., 1941); Ágytól és asztaltól (r., Bp., 1943); Boszorkánykonyha (r., Bp., 1947); Muzsikusok (r., Bp., 1950); Bartók tanár úr (visszaemlékezés, Bp., 1957); A halhatatlan kedves (r. Beethovenről, Bp., 1961); Vándorévek (Liszt Ferenc élete, Bp., 1962); Elindultam szép hazámból (Bartók Béla élete, Bp., 1965); Chopin Párizsban (Bp., 1969); A magyar Orfeusz (r., Bp., 1973); Lavotta és Csokonai életregénye (Bp., 1973); A magányosság iskolája (r., Bp., 1975); Valahol háború van – Nagyapám tévedett (kisr.-ek, Bp., 1982); Áldott magányosság (r., Bp., 1986).– Irod. Nagypál István: Sz. J. (Nyugat, 1938); Kádár Erzsébet: Sz. J. (Nyugat, 1939); Galsai Pongrác: Sz. J.-ról (G. P.: Paternoszter, Bp., 1983).
