Székely Ferenc
Székely Ferenc (Szombathely, 1842. márc. 11. – Bp., 1921. márc. 17.): igazságügyminiszter. Jogi tanulmányok után az igazságügymin.-ban fogalmazó, majd 1871-től debreceni főügyész-helyettes. 1890 – 1900 között kúriai bíró, közben 1897 – 98-ban az igazságügymin. törvényelőkészítő osztályán dolgozott (a büntetőeljárási törvények életbe léptetése, az ítélőtáblák decentralizálásával kapcsolatos jogszabályok, fogházrendeletek, börtönügy stb.). 1900-tól bp.-i főügyész, 1902-től koronaügyész. 1910. jan. 17. – 1913. jan. 4. között igazságügyminiszter a Khuen-Héderváry- és Lukács-kormányban. 1910. jan. 17.-től márc. 1-ig ideiglenes vallás- és közoktatásügyi miniszter is volt. Nagy szerepe volt a polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. tc. meghozatalában. Nevéhez fűződik továbbá a véderőről és honvédelemről szóló törvények, a katonai btk. és büntetőeljárás, a nyugdíjtörvény, a kormány kivételes hatalmáról szóló törvény meghozatala stb. A Magyarországi Rabsegélyző Egyesület egyik alapítója (1874). – F. m. A magyar büntetőtörvénykönyv büntetési- és börtönrendszere (Bp., 1889); Büntetési és börtönrendszerünk reformja (Bp., 1891).
