Széchenyi Zsigmond
Széchenyi Zsigmond (Nagyvárad, 1898. jan. 23. – Bp., 1967. ápr. 24.): világjáró utazó, vadász, író. Főisk. tanulmányait 1919 – 23 között Münchenben, Stuttgartban és Cambridge-ben végezte. 1927-ben indult első afrikai vadász- és gyűjtőútjára Szudánba. Újabb expedíciói ismét K-Afrikába vezettek; járt Kenyában, Egyiptomban, Tanganyikában, Ugandában, Líbiában. 1935-ben Alaszkában vadászott, 1937-ben Indiában, majd ismét Egyiptomban. 1947-től 1950-ig az Erdészeti Központ vadászati felügyelője, 1951-ben a Mezőgazdasági Múz., később a keszthelyi Helikon Könyvtár munkatársa. 1960-ban részt vett az MNM Természettudományi Múz. K-afrikai expedícióján. Ez az út részben pótolta a múz, elpusztult gyűjteményét. 1964-ben utolsó, kilencedik K- afrikai útjára indult feleségével Kenyába. Innen szintén gazdag anyaggal tért vissza. Az útjai során megismert népek szokásait, idegen és hazai tájak élményeit éles szemű megfigyeléssel írta le. Könyvei több kiadásban, közel egymilliós példányszámban, hat nyelven jelentek meg. – F. m. Csui! (Bp., 1930); Elefántország (Bp., 1934); Hengergő homok (Bp., 1935); Alaszkában vadásztam (Bp., 1937); Nahar (Bp., 1940); Két kecske (Bp., 1942); A szarvas selejtezése (Bp., 1948); Afrikai tábortüzek (Bp., 1959); Ahogy elkezdődött (Bp., 1961); Ünnepnapok (Bp., 1963). – Irod. Hegedüs Géza: A vadon poétája (Élet és Irod. 1967. 17. sz.); Ungvári Tamás: Meghalt Sz. Zs. (Magy. Nemzet, 1967. 97. sz.); Lázár István: Heimgang eines Jägers. Zum Tode Zs. Sz.’s (Budapester Rundschau, 1967. 19. sz.).
