Szászy Béla
Szászy Béla (Pócsmegyer, 1865. nov. 26. – Bp., 1931. jún. 17.): jogász, az MTA l. tagja (1931). 1889 – 92 között kecskeméti jogak.-i tanár (egyházjog, jogtörténet), 1892-ben a bíróság szolgálatába lépett, majd az igazságügymin. törvényelőkészítő osztályára került. 1918. nov.-től államtitkár, 1919. aug. 7-től 15-ig az igazságügyminisztérium ideiglenes vezetésére kapott megbízást. Jelentős a Magyar Magánjog Törvénykönyvének tervezetével (1928) kapcsolatban kifejtett munkássága, mellyel lényegesen befolyásolta a bírói gyakorlatot is. Bizonyos vonatkozásokban felismerte a közjog-magánjog felosztás tarthatatlanságát, egyébként azonban a törvénykönyv általa irányított tervezete – az általános politikai helyzetnek megfelelően – számos retrográd vonatkozást is (házassági vagyonjog, öröklési jog, hitbizományi jog stb.) tükröz. – F. m. Az alapítvány létrejötte (Bp., 1906); Korunk jogfejlődésének irányát jelző eszmék (Bp., 1930). – Irod. Kolosváry Bálint: Emlékbeszéd (MTA Emlékbeszédek, 22., Bp., 1934).
