Szántó Rudolf
Szántó Rudolf (Bp., 1900 – SZU, 1943); író, újságíró, műfordító. A Tanácsköztársaság ifjúmunkás-mozgalmában való részvétele miatt 1919 végén a zalaegerszegi internálótáborba került. Szabadulása után néhány félévet végzett a bp.-i orvoskaron, majd Berlinbe emigrált. Alkalmi munkákból élt, kávéházakban lakótársa, Bernáth Aurél rajzait árusította. 1923-tól Prágában külpolitikai újságíró, Beneš elnök bizalmasa. Hazatérése után 1926-tól 1939 őszéig a Pesti Napló külpolitikai rovatvezetője, majd publicistája, egyúttal h. szerk.-je. Mint a jugoszláv közeledés aktív előmozdítóját, 1941-ben, a Jugoszlávia elleni támadás után elhurcolták, a szentendrei, miskolci, aztán – barátjával, Bálint Györggyel – a tokaji büntetőtáborba került. 1942-ben büntetőszázaddal a K-i hadszíntérre vitték, ahol megölték. A két háború közötti haladó m. újságírás egyik legjelesebb képviselője volt. Esszéit, előadásait folyóiratokban is közölte; mint műfordító Franz Werfel és André Maurois műveit tolmácsolta magyarul. – Irod. Kassák Lajos: Egy ember élete (Bp., é. n.); Illyés Gyula: Magyarok (Bp., 1938); Sas László: Újságírók a viharban (A toll mártírjai, Bp., 1945); Rónai Mihály András: Sz. R. (Magyar mártír írónk antológiája, Bp., 1972); Rónai Mihály András: „Karácsonyi cikk” (Népszabadság, 1979. dec. 24.).
