Szamuely Tibor
Szamuely Tibor (Moszkva, 1925. máj. 17. – London, 1972. dec. 10.): történész, egyetemi tanár. Tanulmányait Moszkvában végezte. A II. világháború idején a Vörös Hadseregben szolgált. 1950-ben letartóztatták. Kiszabadulása után Mo.-ra jött. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) bölcsészettudományi karán az újkori egyetemes történeti tanszék egy.-i tanáraként dolgozott; az ELTE rektorhelyettese volt. E tisztségéből leváltották, mert balos demagógiájával támadta az MSZMP konszolidációs politikáját. 1960–64-ben az MTA Történettudományi Intézetének főmunkatársa. 1969-ben családjával együtt kiküldetésbe ment Ghanába főtanácsadónak, ahol a winnebai Ideological Institute-ban, majd Angliába disszidálása után politikai tanácsadóként a Reading Universityn működött. Angliában élesen kommunista- és szovjetellenes propagandát folytatott cikkeiben és könyveiben. Fő kutatási területe kezdetben az újkori egyetemes történelem; a 19. sz. vége és a 20. sz. eleje időszakáról forráskiadványt tett közzé Az újkori egyetemes történelem dokumentumokban, 1870–1918 (Bp., 1962) címmel. Kutatásokat végzett a fasizmus mo.-i és európai történetével kapcsolatban. Társszerzőkkel több középisk.-i történelemkönyvet írt. – F. m. A KMP megalakulása és harca a proletárdiktatúráért (Bp., 1964); A nemzeti szocializmus (Bp., 1964); The Russian tradition (London, 1974; franciául: Paris, 1976); Socialism and liberty (London, 1977).
