Szabolcsi Gábor
Szabolcsi Gábor (Makó, 1921. febr. 15. – Bp., 1989. jan. 18.): kritikus, irodalomtörténész, szerkesztő. 1944-től a szegedi egy. bölcsészkarán tanult. Még egy.-i hallgató korában szerk.-je volt a Szegedi Híd c. folyóiratnak. Doktorátusának megszerzése után (1948) a szabadművelődés területén, majd 1952-től a szegedi egyetemi könyvtárban dolgozott. Szerkesztőségi munkatársa volt a Délmagyarország c. folyóiratnak (1957-1960); a Tiszatáj Irodalmi Kiskönyvtárnak (1960). 1958- 1963 között a szegedi egy. irodalmi tanszékén adjunktus volt. 1963-tól élt Bp.-en, betegsége miatt rokkantnyugdíjban. Cikkei a Népszabadságban, a Magy. Hírlapban, a Kortársban jelentek meg. Irodalomtörténészi munkája során elsősorban József Attila kézirataival, elfelejtett József Attila-szövegekkel foglalkozott. – M. József Attila és Csongrád megye (összeáll., Szeged, 1955); Szeged mai képzőművészete, (szerk. Krajkó Andrással, Szeged, 1959); Iró és valóság (tanulmányok, Szeged, 1960); József Attila expresszionizmusának kérdéséhez (Szeged, 1962). – Irod. Sz. G. halálára (Népszava, 1989. febr. 14.).
