Szabó József
Szabó József (Csepreg, 1742. márc. 17. – Besztercebánya, 1801. ápr. 2.): r. k. pap, az első magyar gabonanemesítő. 1761-től jezsuita szerzetes, Nagyszombatban teológiát tanult. A rend eltörlése után (1773) világi pap, szekszárdi káplán, majd Vácott püspöki szertartó, végül haláláig Besztercebányán plébános volt. 1789-ben kezdett el gabonanemesítéssel foglalkozni, először rozzsal (1789 – 90-ben), majd 1791 tavaszán a „csodálatos” (ágas-) búzával, ősszel lengyelbúzával, 1792 tavaszán hajatlan árpával kísérletezett. Erről 1793-ban az első gabonanemesítésről szóló m. könyvben számolt be. – F. m. Cultura peponum figuris aeneis illustrata (Buda, 1790); Vátzi gabona (Vácz, 1793; németül és latinul Mitterpacher Lajos fordításában egyidejűleg jelent meg).
