Szabadi Béla

Teljes szövegű keresés

Szabadi Béla (Bp., 1898. dec. 12.Bp., 1968. márc. 19.): tanár, nyelvész, szerkesztő. Tanári képesítését a bp.-i tudományegy.-en latin–görög, magyar, később angol szakon szerezte. Latin és görög filológiából és ókori történelemből doktorált. Tanári pályáját 1922-ben kezdte. Egy évet tanított a bp.-i Ref. Gimnáziumban, majd Pápára került, ahol több mint két évtizedig tanított a Ref. Gimnáziumban. Szaktárgyain kívül elsajátította a francia, német, finn és olasz nyelvet. 1942-ben ismét a bp.-i Ref. Gimnázium tanára lett, itt tanított az isk. államosításáig, ill. megszűnéséig. 1952-től a Nyelvtudományi Intézetben tudományos munkatárs. Részt vett az értelmező szótár és a kézi szótár megalkotásában. Aktív nyelvművelői tevékenységet folytatott, írásai jelentek meg a M. Nyelvőrben, a Magyar Újságírók Orsz. Szövetségének (MUOSZ) elnöksége mellett működő Nyelvművelő Bizottság kiadványaiban. Fordításai közül jelentős Gründler: Luther Márton Nagy Kátéja, a németből fordított Második Helvét Hitvallás és a középkori latin nyelvből fordított Heidelbergi Káté. – F. m. Az igekötők jelentésmódosító szerepének néhány szótári kérdése (Bp., 1966).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT