Surányi Gábor
Surányi Gábor (Kiskunfélegyháza, 1927. márc. 18. – Debrecen, 1970. nov. 23.): pedagógiai pszichológus, kultúrpolitikus, egyetemi docens. Tanítóképzőt végzett, majd a Bp.-i, illetve a Pécsi Pedagógiai Főisk.-n tanult. 1949-ben ösztöndíjas lett Leningrádban. A Herzen Pedagógiai Intézet pedagógia-pszichológia szakát végezte el (1953) és logikatanári képesítést szerzett. Hazaérkezése után, 1953-tól az Oktatásügyi Min. egy.-i osztályán előadó. 1954-től a Pedagógiai Tudományos Intézet egyik alapítója és tudományos munkatársa volt. 1959-től a Művelődésügyi Min. ált. isk. főosztályának h. vezetője. Közreműködött az 1961-es iskolareform előkészítésében és megvalósításában. 1961-től a debreceni KLTE docense, a fejlődéslélektan és pedagógiai pszichológia előadója. Létrehozta a tanszék kísérleti laboratóriumát. Élénk társadalmi tevékenységet fejtett ki, fokozatosan romló egészségi állapota miatt az érdeklődés fejlődésére vonatkozó kutatásait már nem fejezhette be. Kandidátusi értekezését 1970-ben bekövetkezett halála miatt már nem tudta megvédeni. Posztumusz műve: A 10-14 éves tanulók érdeklődésének pszichológiai vizsgálata (Acta Paedagogica Debrecina, 1972. 55. sz.).
