Siklós Albert

Teljes szövegű keresés

Siklós Albert (Bp., 1878. jún. 26.Bp., 1942. ápr. 3.): zeneszerző és zeneíró. Koessler János tanítványa. 1901 – 04-ben a bp.-i Filharmóniai Társaság rendkívüli tagja. 1903-ban, 1906-ban és 1907-ben francia-, német- és olaszo.-i tanulmányúton járt. 1905 – 1919 között a Fodor Zeneisk.-ban tanított. 1910- tól a Zeneművészeti Főisk. tanára. 1919-ben a Nemzeti Zenede vizsgálóbizottságának tagja, 1926-ban min. biztosa lett. 1920 – 22-ben a Zeneművészeti Tanács tagja. 1928-tól 1937-ig A Zene c. folyóirat szerk.-je volt. Zenetörténeti, hangszertörténeti, esztétikai cikkei jelentek meg a szakirodalomban. A Zenei Lexikon tárgyi részét írta (1923). – F. m. zenekari művek (szimfónia, szvitek, Ferkó szórakozásai, nyitányok, Találkozás, Táncimpressziók, Szimfónietta, Magyar koncertrondo stb.); kamarazene, zongoraművek, opera (A hónapok háza, 1927); pantomim (A tükör, 1923); karművek, dalok. Írásai: Összhangzattan (Bp., 1907); Hangszereléstan (Bp., 1908 – 10); A vezérkönyvolvasás útmutatója (Bp., 1911); Formatan (Bp. 1912); Ellenponttan (Bp., 1913); Zeneesztétikai jegyzetek (Bp., 1921); A harmonizálás kézikönyve (Bp., 1923); Magyar zenetörténeti jegyzetek (Bp., 1927); Hangszerek, hangszínek (Bp., 1941). – Irod. S. A. (A Zene, 1942. 11. sz.)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT