Scheffler János
Scheffler János (Kálmánd, 1887. okt. 29. – Dunadelta, Románia, 1952. dec. 6.): megyéspüspök. A gimn.-ot Szatmárnémetiben, a teológiát a bp.-i egy.-en és Rómában a Gregoriánán végezte. Teológiából Bp.-en, egyházjogból 1912-ben Rómában doktorált. 1910. júl. 6- án pappá szentelték. Ungváron káplán, Szatmárnémetiben 1912-től püspöki iktató, 1921-23-ban a szatmári r. k. gimn. ig. h.-e, 1923-25-ben Nagymajtény plébánosa, utóbb teológiatanár Szatmárnémetiben és Nagyváradon. 1940. okt.-ben a kolozsvári egy. egyházjogi ny. r. tanára. XII. Pius 1942. márc. 26-án kinevezte szatmári megyéspüspökké, márc. 28-án a váradi egyházmegye apostoli kormányzójává. 1945-ben a trianoni határok újbóli megvonásakor helyén maradt. 1948. ápr. 9-én az ismét egyesített szatmár-váradi egyházmegye püspöke; aug. 4-én ezt a rumén törvény megszüntette, csak a jászvásári és a gyulafehérvári püspökséget ismerte el r. k. püspökségként. Az aug. 26-án tiltakozó tíz püspök egyike, ezért szept. 3-án nyugdíjazták. Szatmár-váradi főcsperes, 1949. máj. végén deportálták. – M. VIII. Sándor pápa és a bécsi udvar (Ungvár, 1914); A világi papok kánoni engedelmessége (Bp., 1916); Két beszéd a feminizmusról (Schlachta Margittal, Szatmárnémeti, 1918); Hám János szatmári püspök… emlékiratai 1848-49-ből (Bp., 1928); Szatmártól Chicagóig (útirajz, Szatmár, 1926); Szent Pál theológiája négy levele alapján (Bp., 1933): A szerzetesi élet katekizmusa (Nagyvárad, 1937).
