Samu Géza

Teljes szövegű keresés

Samu Géza (Kocsola, 1947. dec. 2.Békésszentandrás, 1990. okt. 6.): szobrász, Munkácsy-díjas (1990). Az 1960-as években kezdte művészeti tanulmányait a pécsi művészeti gimn.-ban. Lantos Ferenc tanítványaként ötvösnek készült. Bp.-en az Iparművészeti Vállalatnál helyezkedett el, Papp László és Péter Vladimir volt mestere az ötvösművészetben. Autodidaktaként néprajzi és népművészeti ismereteket szerzett, megismerkedett a preklasszikus kultúrákkal. 1970-ben felvették az Iparművészeti Főisk.-ra. Első önálló kiállításán Pesterzsébeten, a Vasas Művelődési Központban faszobrait mutatta be (1971). Főisk. tanulmányait abbahagyva Győrben teológiát tanult. Közben elsajátította a népi fafaragást. Használati tárgyakból montázsokat, angyalokat, szenteket, mitikus lényeket készített. Avantgárd alkotásait természeti környezetben helyezte el. Felhasználta a fát, az öntött vasat, a bronzot. 1975-ben a párizsi biennálén új eszközöket és anyagokat ismert meg. A bp.-i Műcsarnokban rendezett kiállításán (1983) humán mintakertet rendezett be: sűrű bozótot, ég felé törő fát, gyeptéglákon álló sátort. A fát faragó, a vasból öntő szobrász helyébe a nyolcvanas években a fával, vassal, bronzzal díszletező lépett. – Köztéren álló szobrai: Halottvivők (Dunaújváros, Dunapark, 1976); Nagy lepke (Zalaegerszeg, Művésztelep, 1976); Népballada (Bp., XVI. Jubileumi lakótelep, 1978); Tokaji oszlop (Tokaj, 1979); Pogány mitológia (Dombóvár, Művelődési ház, 1979); Fa-ló (Bp., Kaesz Gyula Szakközépisk., 1984); Mítosz lap (Sárospatak, Művelődés Háza, 1984). Kiállított többek között Bp.-en a Stúdió Galériában (1975); a Műcsarnokban (1983); az Ernst Múzeumban (1988). Stuttgartban Bukta Imrével volt közös kiállítása (1982). Kétszer nyerte el a Fiatal Képzőművészek Stúdiója díját (1975, 1983) a Salgótarjáni Tavaszi Tárlat díjával 1985-ben, a Debreceni Nyári Tárlat díjával 1986-ban tüntették ki. – Irod. Juhász Ferenc: S. G.-ról (Új Írás, 1971. 6. sz.); Dévényi Iván: S. G. ( Vigilia, 1973. 5. sz.); P. Szűcs Julianna: S. G. (Népszabadság, 1975. ápr. 25.); Lóska Péter: Beszélgetés S. G.-val (Művészet, 1981. 5. sz.); P. Szabó Ernő: S. G. szobrai (Tükör, 1981. szept. 6.); Vadas József: Plafonig érő fa (Élet és Irod., 1983. 49. sz.); Gyárfás Péter: Katalógus-előszó (Bp., 1986); Wehner Tibor: Katalógus-előszó (Bp., 1988); Frank János: S. G. (Élet és Irod., 1990. 42. sz.); Csete György: Ama ladik S. G.-val (Hitel, 1990. 25. sz.); Hikán Bálint: Hogy utódaink is ismerjék. S. G. (Hitel, 1991. 4. sz.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT