Ruttkai Éva
Ruttkai Éva (Bp., 1927. dec. 31. – Bp., 1986. szept. 27.): színésznő, Jászai-díjas (1955, 1959), Kossuth-díjas (1960), érdemes művész (1966), kiváló művész (1971), Ruttkay Ottó testvére, Gábor Miklós színész felesége, majd Latinovits Zoltán élettársa. Pályáját ötéves korában, gyermekszínészként a Lakner-féle Gyermekszínházban kezdte. Gyakorlatot a színpadon szerzett, színészmesterséget Makay Margittól tanult. 1945-ben Jób Dániel szerződtette a Vígszínházba. Első szerepe beugrás volt Tolnay Klári helyett Molnár Ferenc A hattyú c. vígjátékának Alexandra szerepébe. 1948-tól 1951-ig a Nemzeti Színházban játszott, majd visszatért a Vígszínházhoz (akkor Magy. Néphadsereg Színháza), amelynek haláláig tagja volt. Négy évtizedet átívelő pályája során egyike volt a legszínesebb, legsokoldalúbb színésznőknek. Klasszikus és modern, hazai és külföldi tragédiákban és vígjátékokban egyaránt kiválót nyújtott. Gyakran mondott verseket a rádióban és pódiumon, és egyéni bájjal adott elő sanzonokat, melyeket nagylemezei örökítettek meg az utókor számára (Kalapok; Hogy volt? ); utolsó premierje a Vigadó kamaratermében volt L. Bellon: Gyöngéd kötelék c. darabjában 1986. ápr. 24-én. Több mint félszáz filmben és számos tv-játékban szerepelt. 1987-ben leánya, Gábor Júlia Ruttkai-emlékdíjat alapított és 1989-ben a Bp. II. Keselyű utcában Emlékszobát rendezett be gondos gyűjtéssel Latinovits Zoltán és ~ emléktárgyaiból. Pályája emlékezetét töredékekből, levelekből, feljegyzésekből, alkalmi írásokból Parancsolj, tündérkirálynőm! c.-mel Szigethy Gábor állította össze (1989). – F. sz. Emily (Wilder: A mi kis városunk); Lujza (Schiller: Ármány és szerelem); Johanna (Shaw: Szent Johanna); Heléna (Shakespeare: Szentivánéji álom); Lüzisztraté (Arisztophanész: Címszerep); Cleopatra (Shakespeare: Antonius és Cleopatra); Sebastian (Shakespeare: Vízkereszt); Lídia (Kohout: Ilyen nagy szerelem); Zilia (Heltai Jenő: A néma levente); Inken (Hauptmann: Naplemente előtt); Júlia (Shakespeare: Rómeó és Júlia); Natasa (Tolsztoj-Piscator: Háború és béke); Karenina Anna (Tolsztoj: Címszerep); Erzsébet (Brucker: Angliai Erzsébet); Kassandra (Euripidész: A trójai nők); Lavinia (O'Neill: Amerikai Elektra); Maggie (Williams: Macska a forró tetőn); Alexandra (Molnár Ferenc: A hattyú); A színésznő (Molnár Ferenc: A testőr); Jolán (Molnár Feenc: Az ördög); Annie (Molnár Ferenc: Játék a kastélyban); Ranyevszkaja (Csehov: Cseresznyéskert); Jelena Andrejevna (Csehov: Ványa bácsi); Nyina (Csehov: Sirály); Charlotte von Stein (P. Hachs: Lotte); Claire (Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása). -I. f. Liliomfi (1954); Egy pikoló világos (1955): Budapesti tavasz (1955); Ünnepi vacsora (1956); Éjfélkor 1957); Kard és kocka (1959); Alázatosan jelentem (1960); Fotó Háber (1963); Butaságom története (1965); Történelmi magánügyek (1969); Utazás a koponyám körül (1970); Csak egy telefon (1970); Szindbád (1971); Volt egyszer egy család (1972); Ha megjön József (1975); Abigél (tv, 1978); Egy fiú bőrönddel (tv, 1984); Idő van (1985); Fantasztikus nagynéni 1-2 (tv, 1985). – Irod. Mátrai-Betegh Béla: A láng és fénye. jegyzet R. É.-ról (Magy. Nemzet, 1960. márc. 15.); Demeter Imre: Királynő (Film, Színház, Muzsika, 1969. febr. 15.); Illés Jenő: R. É. a pódiumon (Film, Színház, Muzsika, 1976. nov. 6); Hegyi Béla: A vigilia beszélgetése R. É.-val Latinovits Zoltánról (Vigilia, 1977. 6. sz.); Zétényi Lili: Beszélgetés R. É.-val (Színház, 1982. 5. sz.); Gách Marianne: Beszélgetés R. É.-val (Film, Színház, Muzsika, 1986. máj. 17.); Bános Tibor: Megtört pályakép (Magyarország, 1986. 40. sz.); Koltai Tamás: R. (Kritika, 1986. 11. sz.); Barabás Tamás: R. É. (Tükör, 1986. okt. 5); Megállított pillanat. Ablonczy László, Dalosi László, Fábián László, Horváth Zsuzsanna; Hubay Miklós, Kóti László, Szatmári István cikkei (Film, Színház, Muzsika, 1986. dec. 6); Szigethy Gábor: R. É. üzenetei (Színház, 1990. 6. sz.); Szigethy Gábor: Premierkártya (Színház, 1991. 7. sz.).
