Ruszkiczay-Rüdiger Imre
Ruszkiczay-Rüdiger Imre (Vaskő, 1889. nov. 20. – Bp., 1957. jan. 11.): vezérezredes. Temesváron érettségizett 1907-ben. Elvégezte a monarchia Mödlingi Katonai Műszaki Akad.-ját. 1910. szept. 1-jén avatták tüzérhadnaggyá. A szolgálatot a Lugosi 21. sz. Tábori Tüzérezrednél kezdte meg. 1913-ban áthelyezték a Lugosi Honvéd Tábori Tüzérezredhez. 1914. aug. 1-jén lett főhadnagy, és az orosz frontra vezényelték az 5. sz. Honvéd Táboriágyús Tüzérezredhez. Az I. világháborúban 51 hónapig teljesített arcvonalszolgálatot. 1917. ápr. 20-án századossá léptették elő, és Laibachba vezényelték vezérkari tanfolyamra. Utána dandár vezérkari tiszt az olasz hadszíntéren. 1918. nov. 4-én olasz fogságba esett, 1919. nov. végén tért haza Temesvárra. A román rendőrség hat hónapra internálta. Szabadulása után mint vaskereskedő-segéd dolgozott. 1921 elején áttelepült Bp.-re, és a hadiak. előadója. 1925. máj. 1-jével vezérkari őrnagy lett, a honvédvezérkar 7/K, a hadiközlekedési és szállítási osztályán beosztott, majd osztályvezető-h., 1933-tól osztályvezető, vezérkari alezredessé lépett elő. 1937 tavaszán a hajmáskéri tüzérségi tábor parancsnokává nevezték ki, de a következő év nyarán már a Honvédelmi Min. III. Anyagi Főcsoport főnökének h.-e. 1938-ban vezérőrnagy. Ezt követően a főcsoport vezetője, majd 1942. nov. 1-jéig a Bp.-i I. hadtest parancsnoka. Altábornagyként tért vissza 1942. nov. 1-jén a minisztériumba, és a honvédelmi min. állandó h.-évé nevezték ki. 1943-tól vezérezredes. Min. h.-i tisztét 1944. okt. 16-ig töltötte be, amikor a Gestapo Csatay Lajos vezérezredessel együtt letartóztatta. Március 19., a német megszállás után, Edmund Weesenmayer, a birodalmi megbízott magához rendelte, és hivatkozva német eredetére, felszólította a Német Birodalom teljes kiszolgálására. Miután ezt visszautasította, a Gestapo a német hadigépezet működésének szabotálása vádjával elhurcolta. 1944. nov. 19-től 1945. jan. 28-ig a sopronkőhidai börtön rabja. Febr. 1-jén internálták, majd ápr. 3-tól 1948. jún. 7-ig a SZU-ban hadifogoly. Hazaszállítása után a súlyosan beteg embert letartóztatta a HM Katonapolitikai Osztálya. A „Hadik” laktanya pincéjében kínozták. A népbíróság 1949. febr. 22-én háborús bűntett elkövetése miatt 8 évi fegyházra ítélte, majd a fellebbviteli bíróság 1949. jún. hó 8- án büntetését három évre csökkentette. Büntetését a bp.-i Gyűjtőfogházban, a szegedi Csillagbörtönben és Márianosztrán töltötte le. Szabadulása napján, 1952. jún.-ában az Államvédelmi Hatóság a Kistarcsai Internálótáborba szállította, ahonnan csak 1953 okt. 28-án bocsátották el.
