Rudnay Gyula
Rudnay Gyula (Pelsőc, 1878. jan. 9. – Bp., 1956. jan. 4.): festő, Kossuth-díjas (1949), kiváló művész (1954). 1895-től Hollósy Simon tanítványa Münchenben és Nagybányán. Közben rövid tanulmányúton Rómában járt: 1903-ban Párizsban képezte tovább magát. Fiatalkori nagy élménye az orosz kritikai realista irodalom volt, ennek hatására fordult a népélet tanulmányozása és a realizmus felé. Sajátos, nemzeti stílű művészetet akart, ezért 1905-ben Hódmezővásárhelyre költözött. Itt alkotott műveit – Pásztor Jánossal együtt – 1910-ben mutatta be Bp.-en. A háború monumentális drámai kompozíciókat váltott ki belőle; menekülőket ábrázoló képek sorát festette. Ezekben az években Losoncon dolgozott. 1918-ban az Ernst Múz.-ban rendezte első nagy sikerű gyűjteményes kiállítását. 1919-től kezdve egyre többet festett Bábonyban, 1922-ben a Képzőművészeti Főisk. tanárává nevezték ki. 1922-től foglalkozott rézkarcolással; művei 1923-ban albumban is megjelentek. Ez időtől több ízben szerepelt gyűjteményes anyaggal, s majd minden külföldön rendezett jelentősebb m. tárlaton részt vett. 1924-ben nagy aranyérmet nyert Bécsben, Genovában; 1929-ben a barcelonai világkiállításon Grand Prix-t és ezüstérmet. 1925-ben Milánóban és Zürichben volt gyűjteményes kiállítása. Több műve került külföldi gyűjteményekbe. 1926-ban készítette el az Országház részére a Pusztaszeri országgyűlést ábrázoló nagyméretű gobelinjét. Ez idő tájt a magyar kuruckor emlékét idéző, mesehangulatú kompozíciók sorát festette. 1947-ben Baján művésztelepet alapított; 1953-ig ott élt. Művészetére Goya és Munkácsy volt elhatároló hatással. A világos és sötét színekre épített, mély tónusú képei lényegében a romantika örökét folytatták. – Irod. Bényi László: R. Gy. (Bp., 1961, irodalommal.)
