Rozinek Artúr

Teljes szövegű keresés

Rozinek Artúr (Ruma, 1884. márc. 20.Bp., 1965. ápr. 4.): gépész- és elektromérnök. Tanulmányait a bécsi műegy.-en végezte. Pályája kezdetén külföldi cégeknél elsősorban gőzturbinák szerkesztésével foglalkozott. Ez időre esik a gőzturbinák megszaladás elleni automatikus védelmére vonatkozó találmánya, melyet Stodola zürichi professzor alapvető jelentőségű könyvében ismertetett. 1923-tól 1945-ig, nyugdíjaztatásáig a Magy. Általános Kőszén (MÁK) műszaki ig.-ja. E minőségében bányászati erőművek tervezésével, létesítésével és fejlesztésével foglalkozott. Többek között megépítette, majd kétszeresére bővítette a tatabányai alumíniumkohót. Munkásságának súlypontja az energetika, közelebbről a tüzeléstechnika területére esik. A bányák addig eladhatatlan aprószénkészletének értékesítéséhez sikeres kazántípust szerkesztett központi fűtés céljára. Élete fő műve Szikla Gézával együtt kidolgozott találmánya, a Szikla-~ néven ismert lebegtető rendszerű tüzelőberendezés, mellyel gyenge minőségű, őröletlen porszenek is gazdaságosan elégethetők. 1942-ben elnyerte a Hollán-pályadíjat, 1944-ben Cserháti-emlékéremmel tüntették ki. 1945-ben a prágai műegy. műszaki doktorává avatta. Tanulmányai jelentek meg főként a gőzturbinák, a tüzeléstechnika és a hőgazdálkodás kérdéseiről – Irod. Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók (Bp., 1958); Dr. R. A. (Energia és Atomtechnika, 1965.)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT