Roska Márton
Roska Márton (Magyarköblös, 1880. jún. 15. – Bp., 1961. júl. 16.): ősrégész, egyetemi tanár, a történettudományok kandidátusa (1957). 1900-tól a kolozsvári egy. hallgatója, 1913-ban egy. i magántanári képesítést szerzett ősrégészetből. 1901-től Kolozsváron az Erdélyi Nemzeti Múz. Érem- és Régiségtárában gyakornok, majd az Erdélyi Múzeumegyesület régészeti gyűjteményeinek ig.-ja, 1937-ig az Erdélyi Kárpátegyesület Néprajzi Múz.-ának ig.-ja, 1938-tói a debreceni egy.- en a régészet ny. r. tanára és az egy. Régészeti Intézetének ig.-ja. 1939-től kezdve az intézet kiadásában megjelenő Közlemények szerk.-je. 1945-től 1950-ig a szegedi tudományegy.-ea beosztott ny. r. tanár. Munkássága a régészet majdnem minden korára kiterjedt, de érdeklődésének központjában az őskőkor és a bronzkor állott. Ásatásait főleg Erdélyben folytatta, legutóbb a Bakonyban is ásatott. – F. m. Az ősrégészet kézikönyve (I – II.; Kolozsvár, 1926 – 27); Erdély őskora (Asztal Miklós. A történeti Erdély c. műben, Bp., 1936); A Torma Zsófia gyűjtemény az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem és Régiségtárában (Kolozsvár, 1941); Erdély régészeti repertoriuma I. Őskor (Kolozsvár, 1942). – Irod. Kerek József: R. M. (Archaeol. Ért. 1962.)
