Rónai Mihály
Rónai Mihály (Eger, 1879. nov. 18. – Bp., 1945. jan. 10.): író, állatorvos, az új magyar elbeszélő próza s később a higiéniai, majd alkattani szempontú kórbonctan, az élelmiszerhigiéniai szervezés és a szocialista tudományos oktatás egyik úttörője. ~ Dénes és Hermin testvére. Pékinasként és szerszámkovácsként dolgozott. Bp.-en szerzett állatorvosi oklevelet, majd doktorátust. 1901-ben lépett a főváros szolgálatába, vezető főállatorvosként szervezte a modern nagyvárosi közélelmezés tudományos szakszolgálatát, 1940-ben állategészségügyi főtanácsosként nyugdíjba vonult. Bp. ostromakor a fasiszták megölték. Az anekdotikus elemmel szakító, sötéten árnyalt realizmusukkal feltűnést keltő novellái 1904 – 08 között jelentek meg a Népszava, a Népszava Olvasótára, a Pesti Hírlap, A Hét, a Szerda és a Nyugat hasábjain. E nagy hatású írói fellépés után, hallását elveszítvén, csak a tudománynak élt. Tankönyve (1910) és tanfolyamai kialakították a hazai húsvizsgálat mai rendszerét, 1905 – 14 között Vágóhídi Szemle címmel szerk. ennek első szaklapját. 1919-ben megalapította a Mo.-i Állatorvosok Szakszervezetét s a Tanácsköztársaság idején szerk. annak Állatorvosi Közlöny c. hivatalos lapját. A szakszervezet küldötteként az Állatorvosi Főisk. 1919. máj. 5-i tanári értekezletén adta elő a főisk. oktatás szocialista átszervezésére vonatkozó követeléseit (többek közt termelőszövetkezetben töltendő gyakorlati félévet), melyeket Hamburger Jenő földművelésügyi népbiztos azonnal magáévá tett s teljes egészükben napjainkban valósultak meg. Legfontosabb kórbonctani kutatásai 1920 – 1945 között az alkattan, a pigmentáció, a belső szekréció kérdéseire, végső soron az öregedés problémájára vonatkoztak s főként a melanosarcomák, festékes daganatok tekintetében mutattak új irányt az állati és emberi patológiában egyaránt. – F. m. Beethoven-kesergő és egyebek (Bp., 1903); Constitutio melanotica (Bp., 1927). – Irod. Gellért Oszkár: R. M. (Magy. Géniusz, 1904); Tóth Béla: Esti levél (Pesti Hírlap, 1905. szept. 3.); Révész Béla: Tizennyolcévesek (Nyugat, 1931); Supka Géza: Ki volt az első magyar szabadverselő? (Literatura, 1932); Gellért Oszkár: Egy író élete a Nyugat szerkesztőségében (Bp., 1962). – Szi. Rónai Mihály András: Hirtelen ébredés (vers, Bp., 1967).
