Rédei László
Rédei László (Rákoskeresztúr, 1900. nov. 15. – Bp., 1980. nov. 21.): matematikus, az MTA tagja (1. 1949, r. 1955), Kossuth-díjas (1950, 1955). 1918-ban érettségizett és iratkozott be a bp.-i tudományegy.-re, ahol 1922-ben matematikai doktori oklevelet szerzett. 1925-től 1940-ig gimnáziumi tanár Bp.-en, közben az 1934-35-ös tanévben Göttingenben folytatott tanulmányokat, mint Humboldt-ösztöndíjas. 1932-ben a debreceni tudományegy.-en magántanári képesítést szerzett. 1940-ben egy.-i tanárrá nevezték ki a szegedi tudományegy.-re. Ugyanebben az évben az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat Kőnig Gyula jutalommal tüntette ki. Első tudományos dolgozata egy.-i hallgató korában jelent meg, az algebrai számelmélet témakörében. Ebből a témából középiskolai tanár korában több kitűnő dolgozatot írt. Eredményeihez számos neves külföldi matematikus csatlakozott. Legfontosabb eredményei az ún. véges Abel-csoportokra, a véges p-csoportokra, a végesen generált félcsoportokra, illetve a félcsoportok és gyűrűk bővítéselméletére vonatkoznak. – F. m. Algebra I. (1954); Begründung der euklidischen und nichteuklidischen Geometrien uach F. Klein (1965); Theorie der endlich erzeugbaren kommutativen Halbgruppen (Leipzig-Bp., 1963); Lückenhafte Polynome über endlichen Körpern (Bp.-Berlin-Basel, 1970); Endliche p-Gruppen (Bp., 1989). – Irod. Steifeld Ottó: R. L. 1900-1980 (Magy. Tud. (1981. 7-8. sz.).
