Raffay Sándor
Raffay Sándor (Cegléd, 1866. jún. 12. – Bp. 1947. nov. 4.): ev. püspök, hittudós. A bp.-i egy.-en jogot hallgatott. 1887-től a pozsonyi ev. teológiai ak.-n, majd 1890 – 92-ben a jénai, a lipcsei és a bázeli egy.-en folytatta tanulmányait. 1892-től a besztercebányai algimn. tanára, 1893-tól tápiószentmártoni lelkész, 1906-tól a pozsonyi ev. teológia tanára, 1908-tól bp.-i lelkész 1918- tól egyúttal a bányai ev. egyházkerület püspöke. 1939-től a felsőház tagja. Megalapította és szerk. a Theológiai Szaklapot (1902- től). Lefordította görögből az Újtestamentumot. Kidolgozta a m. ev. egyház új istentiszteleti rendjét. – F. m. Die Hussiten in Ungarn (Jena, 1891); A hellenismus és a philonismus kosmogoniája (Bp., 1900); Újszövetségi apokrifusok (Pozsony, 1905); Jézus hasonlatai (Bp., 1907); Kiáltás a viharbam (Bp., 1916); A magyarhoni ev. liturgia történetéhez (Kecskemét, 1933).
