Pyrker János László
Pyrker János László (Nagyláng, 1772. nov. 2. – Bécs, 1847. dec. 2.): egri érsek, német nyelven író költő, az MTA t. tagja (1844). Székesfehérvárott, majd Pécsen tanult. Tanulmányait Ányos Pál és Virág Benedek tanítványaként kezdte. 20 éves korában belépett a ciszterci rendbe. 1796-ban pappá szentelték. 1812-ben az alsó-ausztriai lilienfeldi monostor apátja, 1818-ban szepesi püspök, e minőségében tanítóképzőt alapított. 1820-ban velencei pátriárka, 1821-ben dalmát prímás és titkos tanácsos. 1827-ben egri érsek lett. Egerben tanítóképzőt és rajzisk.-t létesített, felépítette a székesegyházat, értékes képgyűjteményét 1836-ban az MNM-nek ajándékozta. Az eger-szarvaskői, részben sziklába vágott közutat ~ építette. Irodalmi munkásságával a német kultúra ügyét szolgálta. Összes művei Stuttgartban jelentek meg 3 kötetben (1832 – 34). Die Perle der heiligen Vorzeit (Buda, 1821) c. költemény ciklusát Kazinczy 1830-ban Szent Hajdan gyöngyei címen m.-ra fordította, emiatt Bajza József és Toldy Ferenc mind Kazinczyt, mint ~t élesen bírálta (Pyrker-pör). – Irod. Kaunitz Lajos: P. L. élete és művei (Bp., 1896); Zivuska Jenő: P. L. élete és művei (Besztercebánya, 1904); Czigler Ábel: P. L. (Bp., 1937); Horváth János: Kisfaludy Károly és íróbarátai (Bp., 1955).
