Pernye András
Pernye András (Újpest, 1928. nov. 19. – Bp., 1980. ápr. 4.): zenetörténész, egyetemi tanár, Erkel-díjas (1975). 1946-50 között a Budai Zeneakad.-n tanult Berkes Kálmánnál klarinétozni, majd 1948-tól Vasady Balogh Lajosnál komponálni is. 1952-ben a bp.-i Zeneműv. Főisk. zenetudományi tanszakára vették fel, ahol Bartha Dénes, Szabolcsi Bence, Bárdos Lajos, Gárdonyi Zoltán, Újfalussy József tanítványa volt. Mozgásbeli korlátozottsága valószínűleg közrejátszott abban, hogy fiatalon rendkívüli olvasottságra tett szert. Disszertációját Pucciniről írta, akiről 1959-ben a Gondolat Kiadó gondozásában megjelenő Kis Zenei Könyvtár-sorozatban első könyve megjelent. 1960-63 közt a Zeneműkiadó Vállalatnál lektorként dolgozott. Pedagógiai munkáját 1963-ban kezdte el: 3 tanéven át a bp.-i Bartók Béla Zeneműv. Szakisk.-ban, majd 1965-től haláláig a Liszt Ferenc Zeneműv. Főisk.-n tanított zenetörténetet, zeneelméletet és a m. zene történetét. 1959-74 közt a Magyar Nemzet c. napilap zenekritikusaként is dolgozott. 1969-79 közt a Magy. Rádió jazz-történeti sorozatát szerkesztette. 1962-ben Thomas Mann: Mario és a varázsló c. novellájából librettót írt Láng István táncdrámájához (bem. Operaház, 1964). Gyógyíthatatlan betegsége miatt öngyilkos lett. – F. m. A német zene története 1750-ig (Bp., 1964); A jazz (Bp., 1964); Szabó Ferenc (Bp., 1965); Alban Berg (Bp., 1967); Hét tanulmány a zenéről (Bp., 1973); Előadóművészet és zenei köznyelv (Bp., 1974); A nyilvánosság (Válogatott zenei írások, szerk. Breuer János, utószó Almási Miklós, Bp., 1981). – Irod. Breuer János: P. A. életműve (Muzsika, 1980. 5. sz.); Mollás Máté: Még egyszer P. A.-ról (Muzsika, 1980. 6. sz.); Reisinger J.: Búcsú P. A.-tól (Vigilia, 1980. 6. sz.); Homolya István: A. P. (The Hungarian Quarterly, 1980. XXI; publikációinak teljes angol nyelvű bibliográfiájával); Almási Miklós: A P. (Népszabadság, 1993. nov. 20.).
