Pekáry István
Pekáry István (Bp., 1905. febr. 1. – Bp., 1981. aug. 25.): festő, Munkácsy-díjas (1956). A bp.-i Képzőműv. Főisk.-n Rudnay Gyula tanítványa volt. Első kiállítását 1931-ben a Tamás Galériában rendezte meg, majd 1933-ban a Frankel Galériában jelentkezett újabb műveivel. Már indulásakor több elismerést szerzett (pl. 1930-ban a Szinyei Társaság dicsérő oklevelét, 1931-ben kitüntető oklevelet; 1932-ben Nemes Marcell-ösztöndíjat kapott). 1934-ben a Milano Triennalén ezüst érmet; az 1937. évi párizsi világkiállításon Diplome ďHonneuer-t; az 1940. évi Milano Triennalén pedig nagydíjat nyert. 1935-1937 között a New York-i Műv. Isk. tanára volt. 1940-43-ban Bp. Székesfőváros ösztöndíjasaként Itáliában képezte tovább magát. Rómában, az ott élő Milloss Aurél balettművésszel és Veres Sándor zeneszerzővel együttműködve számos Kodály-, Veres- és Sztravinszkij-balett és opera díszlet- és jelmeztervét készítette el. 1941-42-ben a római Teatro delle Arti és a Teatro dell Opera balettjei számára tervezett, és Alban Berg-Büchner: Woyzeck c. operája színpadképét tervezte meg. Fontos nagyméretű alkotásai: Alba Regia (gobelin, Székesfehérvár, városháza, 1937); Szent István (gobelin, Szeged, Móra Ferenc Múz., 1938); Szüret (gobelin, Művelődésügyi Min. 1952); Magyarország népművészete (Külügymin., 1955). 1945-ben a Madách Színház Móricz Zsigmond: Lúdas Matyi c. komédiájához és több külföldi színház számára készített díszleteket (pl. Stockholm, Kungliga Teatern, 1948; Firenze, Maggio Musicale, 1959; Bécs, Staatsoper, 1962). A freskófestészet, textilművészet és díszlettervezés mellett táblaképeket is készített. Művészetét egységes stílus, a középkori olasz festészeti hagyományok, a mívesség, a mediterrán táj és színvilág, a valót és valótlant együttláttató meseszerű, eleven, friss ábrázolásmód s a természeti motívumok erőteljes dekorativitása jellemzi. Képeinek leggyakoribb témája a Biblia, a m. mondavilág és történelem eseményei (Éden, 1975; Vasárnap, 1973; Sziget, 1973; 48-as szabadcsapat, 1974). Fontosabb kiállításai: Tokió (1937); Bp., Ernst Múz., (1961, 1975); Torino (1965, 1967); Zürich (1966, 1971); Firenze (1968). Művei az MNG-ben, a szegedi Móra Ferenc Múz.-ban, a pécsi Janus Pannonius Múz.-ban, továbbá hazai és külföldi köz- és magángyűjteményekben találhatók. – Irod. Pipics Zoltán: Száz magyar festő (Bp., 1943); Katalógus-előszó (Zürich, 1966); Katalóguselőszó (Tokió, 1973).
