Pataki György
Pataki György (Bp., 1934. jún. 21. – Bp., 1976. márc. 30.): fizikus, a fizikai tudományok doktora (1975). Felsőfokú tanulmányait az ELTE-n végezte, 1957-ben szerzett fizikusi oklevelet, majd a Híradástechnikai Kutató Intézet, 1958-tól az MTA Műszaki Fizikai Kutató Intézetének tud. munkatársa. 1972–73-ban a Távközlési Kutató Intézetben, ezt követően az MTA Központi Fizikai Kutató Intézetében dolgozott mint a szilárdtest-elméleti osztály tudományos főmunkatársa. Az MTA Szilárdtest-fizikai Komplex Bizottságának titkára és Fizikai Bizottságának tagja volt. Mintegy 40 tudományos dolgozata jelent meg. Kutatási eredményei közül kiemelkedőek a felületi rekombináció kinetikája és a diódák instabilitása terén elért eredményei. Elméletet dolgozott ki a félvezetőkkel kapcsolatos, több töltésállapotú, gerjesztett nívókkal rendelkező centrumokra. Több publikációja foglalkozik a rekombinációs jelenségek mikroszkopikus elméletével. 1964-től vizsgálta a félvezető áraminstabilitások kísérleti és elméleti alapjait, különös tekintettel a folyadékkristályokra. A Modern Fizikai Kisenciklopédia (Bp., 1971) munkatársa volt. Az ő szerkesztésében indult meg 1976-ban „A szilárdtestkutatás újabb eredményei” c. sorozat. – F. m. Plazmák szilárdtestekben (W. B. Thompson: Bevezetés a plazmafizikába, Bp., 1970, függelék); Áraminstabilitások félvezetőkben (Bp., 1977).
