Pamlényi Ervin
Pamlényi Ervin (Bp., 1919. dec. 5. – Bp., 1984. aug. 14.): történész, a történelemtudomány kandidátusa (1967). 1938-43-ban a bp.-i Pázmány Péter Tudományegy.-en tanult, s 1943-ban történelem-latin szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1943-44-ben a Postás Nyugdíjpótló Egyesület tisztviselője, 1944-ben a Grill Könyvkereskedésben segéd, 1945-49-ben a Magyar Rádió aktuális, majd oktatási osztályának vezetője. 1949-54-ben a Magy. Orsz. Levéltárban a kamarai, majd az 1920 utáni iratok referense. 1954-től a Századok c. folyóirat szerkesztőségi titkára és az Acta Historica szerk.-je. 1956-tól az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1962-66-ban III. a 19. sz.-i magyar történelemmel foglalkozó osztályának vezetője. 1957-1975 között a Századok felelős szerkesztője. 1964-69-ben a 10 kötetes Magyarország története adminisztratív munkálatainak irányítója. A 60-as évektől a Magyar Nemzet külső munkatársa, egy ideig a lap kulturális rovatának vezetője is volt. 1967-től az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága történész szakbizottságának titkára. 1969-től az ELTE (Eötvös Loránd Tudományegy.) Bölcsészettudományi Karán mint c. docens tanított. 1973-tól az MTA Történettudományi Intézetében az általa alapított historiográfiai kutatócsoport vezetője. 1975-79-ben a bécsi Collégium Hungaricum ig.-ja, 1979-től nyugalomba vonulásáig (1984) a Gondolat Könyvkiadó irodalmi vezetője. Tudományszervezői, szerkesztői munkássága révén jelentős szerepet játszott a magyar történettudomány fejlődésében. Mint történetíró a két világháború közötti Magyaro. politikatörténetének egyes kérdéseivel, valamint a magyar történetírás történetével foglalkozott. Szekfü Gyula életét és munkásságát feldolgozó monográfiájából csak részleteket tudott elkészíteni. – F. m. A fehér-terror (Karsai Elekkel, Bp., 1951); A magyar nép története (összeáll., társszerző, Bp., 1954); Horváth Mihály (Bp., 1954); A Horthy-korszak választási visszaélései (Bp., 1958); A határban a halál kaszál. Fejezetek Prónay Pál feljegyzéseiből (szerk., bev. Szabó Ágnessel, Bp., 1963); A Wilhelmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról, 1933-1944 (összeáll., bev. Ránki Györggyel és másokkal, Bp., 1968); Magyarország története képekben (társszerzőkkel, Bp., 1972); A Magyar Tudományos Akadémia másfél évszázada (társszerzőkkel, Bp., 1975); A Magyar Tudományos Akadémia kiadványai, 1828-1950 (szerk., Bp., 1978); A Századok repertóriuma, 1867-1975 (szerk., Bp., 1987); Pályák és irányok. Historiográfiai és művelődéstörténeti tanulmányok (összegyűjtötte, szerk., Pritz Pállal, Bp., 1989). – Irod. Glatz Ferenc: P. E. halálára (Századok, 1985. 3. sz.); Gunst Péter: P. E. (Tört. Szle., 1985. 3. sz.); Mucsi Ferenc: E. P. (Acta Hist. Acad. Sci. Hung., 1986. 1-2. sz.).
