Pákh Albert

Teljes szövegű keresés

Pákh Albert (Rozsnyó, 1823. márc. 11.Pest, 1867. febr. 10.): író, szerkesztő, ügyvéd, az MTA. 1. tagja (1864). Sopronban ev. teológiát (1839 – 42), Debrecenben jogot (1842 – 43) hallgatott. Sopronban és Debrecenben barátságba került Petőfivel. 1844-től 1846-ig jurátus és ügyvédgyakornok Pesten, de az ügyvédi vizsga után író lett. 1845-től a Pesti Hírlap tárcaírója, 1846-ban a demokrata írókat tömörítő Tízek Társaságának tagja. 1846 – 47-ben együtt lakott Petőfivel. 1847-ben súlyosan megbetegedett, 1850-ig egy Bécs melletti vízgyógyintézetben gyógyították. Írói pályája ezalatt megszakadt. 1850-től különféle orgánumokat szerk. 1855-ig az Újabbkori Ismerettárt (eközben a Nemzeti Kaszinó könyvtárosa is volt), 1853-ban a Szépirodalmi Lapokat (Gyulai Pállal), 1854-től 1867-ig a Vasárnapi Újságot, amelynek jelentékeny szerepe volt az irodalmi élet fejlesztése és az olvasóközönség gyarapítása terén, s 1863-tól 1865-ig a Magyar Sajtót (Greguss Ágosttal). 1865-ben a Kisfaludy Társ. tagjává választotta. A fővárosi életről Kaján Ábel néven írott humoros életképei és elbeszélései az 1840-es évek egyik legnépszerűbb írójává avatták. – F. m. Kalauz a nemzeti casino könyvtárához (Pest, 1852); Pákh Albert humoros életképei (Pest, 1870). – Irod. Gyulai Pál: Emlékbeszéd P. A. felett (Bp., 1879); Szabó Mózes: P. A. pályája (Kolozsvár, 1903); Schöpflin Aladár: P. A. (Vasárnapi Újság, 1904); Törő Györgyi: A Szépirodalmi Lapok (Irod. tört. 1958); Galamb Sándor: Kaján Ábel. P. A. halálának századik évfordulójára (Magyar Nemzet, 1967. febr. 10.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT