Ónodi Adolf

Teljes szövegű keresés

Ónodi Adolf (Miskolc, 1857. nov. 7.Bécs, 1919. nov. 15.): orvos, gégész, az MTA l. tagja (1896). 1881-ben szerzett oklevelet a bp.-i egy-en, de már 1880-tól tanársegéd az anatómiai tanszéken. 1887-ben magántanár az idegrendszer bonc-, szövetés fejlődéstanából. 1887-től a gégegyógyászati rendelést vezette a bp.-i belklinikán. 1890-ben az orr-, torok- és gégebajok magántanára. 1910-ben a gégészet rk. tanára. A Tanácsköztársaság után politikai meggyőződése miatt emigrálni kényszerült. Jelentős kutatói tevékenységet fejtett ki a gége bonctanával és élettanával kapcsolatosan. Tisztázta a gége beidegzését. Az orr melléküregeire vonatkozó munkáját több nyelvre lefordították. Halála után az orrmelléküregek fejlődésével és morphológiájával foglalkozó gyűjteménye (mely világhírű volt) a londoni orvosegyesület birtokába került, de a II. világháborúban az egyik légitámadás során elpusztult. – F. m. Az orrüreg és melléküregei (Bp., 1893); Die Innervation des Kehlkopfes (Wien, 1896); Az orr-, gége- és garatlégcső bántalmai (Bp., 1919); Das Gehirn und die Nebenhöhlen der Nase (Wien, 1908). – Irod. O. A. születésének 100. évfordulója (Horus, 1957. 3 – 4. sz.); O. A. (Orv. Hetil. 1958. 8 – 9. sz.)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT